00:00:01

Felmerülhet a kérdés, miért szántam rá magam arra, hogy az abszolút kezdőket célozzam meg ezzel. Akarod, hogy a tudatszint váltás irányítása a Földön földi kezekben legyen? Akarod, hogy megmaradjon ez a technikai civilizáció? Akarod, hogy a változás menedzselése szakértő kezekben legyen? Akarod, hogy eközben továbbra is működjön az ellátórendszer, vagyis ott legyen a sarki boltban a kaja? De ennél is tovább megyek. Akarod, hogy ha lehetséges, inkább senki ne vegyen észre ebből semmit és élhessétek továbbra is a megszokott életeteket?

Biztosan furcsa ezeket a kérdéseket olvasni, hisz mindenki meg van arról győződve, hogy minket angyalok segítenek, akik biztosan tudják. Én is meg voltam erről győződve, ezért ért a teljes meglepetés erejével az a dilettantizmus, azaz a teljes hozzá nem értés légköre, amikor a tudatommal abba a zónába emelkedtem, ahol ezek a lények vannak.

Kiderült számomra, hogy amit eddig hallottam erről, hogy ezek a minket segítő lények felsőbbrendű idegenek csak részben igaz. Van olyan terület, ahol tényleg azok, de ennél több olyan terület van, ahol nem. Ennek az az oka, hogy a kollektív tudat zónájában a Szív hangját követi mindenki és azt már ti is megtapasztaltátok, hogy a Szív nem okos ember. Hát ők sem! Ez a feladat messze meghaladja a képességeiket, hisz hiába szeretnek, ha az nélkülözi a szakértelmet. A velük való kapcsolattartás élménye olyan, mintha olyan gyerekek lennének, akik szemében mi vagyunk a gyerekek. Felmerült bennem az is, hogy biztosan nem én vagyok az első ember, aki erre rájött és most elmondom nektek, mire jöttem ezzel kapcsolatban rá.

Nem én vagyok az első ember, aki erre rájött, ám én vagyok az első nem megkeresztelt, az eszét is használó tisztességes ember, aki erre rájött. Ahhoz, hogy valaki ide mélyebben bekapcsolódjon is ez a három dolog szükséges. Hogy elkerülte az általam spirituális pedofíliának nevezett csecsemőkori beavatást, amivel annak idején egy nagyra nőtt ezoterikus csoport befolyása alá került, amit mi itt kereszténységnek nevezünk. Rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy a dolgokhoz a Szív és az Ész együttes jelenlétével álljon. Valamint tisztességesnek kell lennie, amit kemény próbákkal ellenőrzök. A világ azért került ebbe a helyzetbe, mert egy se volt tisztességes és azért nézik hülyének ezeket az embereket, mert akiket ezekre a szintekre beavattak, nem értik sem a fejlettséget, sem a távlati célokat és egy se tudott ellenállni a kísértésnek. Létrehoztak egy olyan spirituális maffiát, amit csak a haszon érdekel és kiépítettek egy olyan rendszert, amiben azonnal elkapják a később ébredőket. Ez várna rátok is, ha nem hoztam volna létre az ÉlményParkot, ami a fejlett emberiség egyetlen esélye.

Ennek az ÉlményParknak sok funkciója van, de ami most ide vonatkozik az a problémamegoldás. Már többször feltették nekem a különböző szinteken, hogy jutott komolyan eszembe ez. Úgy, hogy számos olyan lénnyel találkoztam, akik bemondásra határozták meg a rangjukat. Túl sok volt az isteni és földi szemmel ezek töredéke tűnt csak annak. Szükségem lett egy független rangmeghatározásra, aminek alapját is lefektettem. Ha én lennék isten, hogyan csinálnám. Ehhez, vagyis végeredményben magamhoz viszonyítottam és olyan jól sikerült, hogy az ÉlményParkot tényleg az isteni szintre emelték. Így a kezdeti spirituális katonai rendszerből, ami egy védelmi rendszerből fejlődött ki, a végére világvezérlő istenprogrammá vált.

Mondhatnátok erre, ha ez így van, akkor nincs semmi vész. Szerintem sincs, ám van ezzel egy kis bökkenő. Vízöntő vagyok és demokrata. Egy olyan spirituális környezetben, amit ti földi szemmel kőkemény diktatúrának neveznétek, a már régóta benne élők pedig isteni rendnek vagy isteni áramlásnak. Ha ezek az isteni sugallatot követő gyerekek tovább végzik a dolgukat, az emberiség rabszolga fajjá válva süllyedne vissza a középkorba. Be kellett tehát avatkoznom ebbe az idegen beavatkozásba úgy, hogy elkerüljem vagy minimalizáljam a káoszt. Létrehoztam erre egy dinamikus forgatókönyvet, ami rugalmasan reagál mindenki lépéseire és ennek két állása van.

Az egyik arra épít, hogy a különböző vezetési szinteken önálló döntésekre képes, gondolkodó emberek vannak, akik maguk oldják meg a felmerülő problémákat. Ezeknek az embereknek nem kell tudniuk semmit sem az ezotéria alapjairól, sem a tarot kártyákról, sem a szakrális geometriáról, csakis egyetlen feladatuk van, ez pedig a világ helyreállítása. Cél a fejlett ember világa, annak a földi mennynek megteremtése, ahogy mi képzeljük el ennek a globális világnak az isteni szintjét. Én látom, mások hogyan képzelik el, ám ha ők ezt folytatják, akkor nem segítők ők, hanem hódítók. Amit ők itt akarnak, azt a földön egy győztes háború után kényszerítik a győztesek a vesztesekre, csak háború nélkül.

A forgatókönyv másik állásának kapcsolója akkor lép működésbe, ha nem gyűlik erre össze elég számú, megfelelő minőségű ember. Ez a vízöntő rémálma, mert ebben az esetben senkire sincs szükségem, mert mindent megoldok egyedül. Amikor az elején azzal szembesültem, hogy egyedül vagyok egy akkora feladatra, amit még a felturbózott agyam sem bírna el, filozófiát váltottam. Nem a feladatokra koncentráltam, hanem egy univerzális feladatmegoldó rendszerre, mégpedig az informatikai gondolkodással. A dimenziószintem meg van hozzá, hogy olyan hatalmat aktiváljak a kezeimbe, ami képes a gyakorlatban is kivitelezni azt, hogy mindenki azt tegye, amit én akarok. Ez a tükürképe lenne annak a rendnek, amit itt mindenki más isteni áramlásnak nevez, ám az csak a szándékot közvetíti, ez pedig teljes részletességgel meg is mondja. Bár rendkívül erős lenne a szabad akarat illúziója, az teljesen elveszne és kívülről egészen addig egy rovartársadalomra fogunk hasonlítani, amíg a feladat végére nem érünk.

Ez a tét és a választás.