00:00:31

Most ez nagyon furcsa lesz. Ugyanis én testesítem meg azt, ami ti nem vagytok. Alapvetően ti sokkal, de sokkal többet tudtok nálam arról, amit ezotéria címszó alatt tanítanak, mégis itt olvassátok, ahogy én szórom nektek az észt erről. Ti biztos szorgalmasan végeztétek a gyakorlatokat, míg én egy olyan figura vagyok, akitől minden mester rosszul lesz. Ezt bizonyítja egy kisnovellám, amit most itt is elolvashattok.

Egyenes legyen a hát!

- Ez így nem jó, egyenes legyen a hátad, ha meditálsz!
- De ez így...
- Rendes ülésben, fegyelmezetten!
- Téged még soha nem láttalak így meditálni.
- Én fotelben szeretem vagy az ágyamban.
- Neked nem kell egyenes háttal meditálni?
- A meditáció első szabálya, ahogy neked kényelmes. Nekem úgy kényelmes.
- De miért?
- Hivatalosan mindennapi tevékenységek mögé rejtem ezeket.
- Nem hivatalosan?
- A faszom fog ott ülni egyenes háttal órákig.
- Akkor miért kell nekem így?
- Mert ha az után, hogy meghallottad azt, hogy úgy csináld, ahogy neked jó és még mindig itt kérdezel, akkor kitalálok valamit, amivel megerősíthetem a hited. Mert ha a szemedben csak az a menő, aki egyenesen ülve egyenes háttal csinálja, ki vagyok én, hogy erről ledumáljalak.

Bár itt alapvetően elkerülném, hogy linkeljek máshová vagy videókat ágyazzak be, ezt mégsem tudom elkerülni, hogy még jobban megismerjetek.




Szóval minden, amit hallottatok rólam, igaz lehet. Képzelem, milyen szörnyű lehet a mestereiteknek rádöbbeni arra, hogy tulajdonképp minden értékes meditációt, amire sokan egy életen át várnak, én végeztem el. Most sztorizgathatnék nektek ezekről, de 20 év történéseit nehéz lenne összefoglalni egy ilyen anyagban. Eleinte azt hittem, hogy ezek az energiák és feladatok véletlenül érkeztek hozzám a túl jó katonai álcám miatt, ám később kezdtem rájönni, hogy ezek jól célzott feladatok voltak. Hogy miért jöttek ide, amikor a Napnál is világosabb, hogy vannak nálam erre méltóbb emberek is? Az ég teljesen másképp gondolkozik és az ő szemükben nincs nálam erre méltóbb ember.

Ezzel mindjárt szembe is kerültem a szakmával, amit úgy zártam rövidre, hogy elébe mentem a dolgoknak. Az ÉlményParkot sem magamról neveztem el, sőt, fontosnak érzem azt, hogy valaminek a címe átadja a lehető legtöbb információt, még ha sokan megbotránkoznak vagy csak később értik meg. Így lett az egyik olyan általam írt meditációnak a neve Seggfej Átkapcsoló Meditáció, amivel örökre ki is zártam magam a szakmából. A dolgot csak tetézi az, hogy mindezt kezdőként tettem, már ami a ti nézőpontotkat illeti, mert az én belső nézetem akkor már jócskán felülmúlta a Földet.

Személyes véleményem az, hogy ezotériával nem lehet csoportosan foglalkozni. Az ilyen csoportok célja az lenne, hogy utad egy szakaszán találkozz másokkal, akik szintén útjuk egy szakaszán találkoznak veled. Felszeditek azokat az információkat és beavatásokat, amikre szükségetek van és továbbléptek. A mester dolga pedig az, hogy ezt a folyamatot felügyelje. Ezzel szemben a személyes tapasztalataim azok, hogy nagyüzemű birkásítás zajlik az ilyen csoportokban, ahol a mester célja mindörökre magához láncolni titeket, hogy azt az égi csoportot szolgáljátok, akiktől az energiák érkeznek.

Az ezzel a gond, hogy ahonnan az energiák érkeznek, nem képesek agyuknak mindkét féltekéjét használni. Vagy csak az egyiket, vagy csak a másikat tudják és az első, amit belőletek ki akarnak irtani, ez a tulajdonság. Mi úgy működünk, hogy van, amikor az egyik aktív, van amikor a másik. Mi pedig ezt állandó belső vívódás során igyekszünk magunkban harmóniába hozni. A cél az lenne, hogy egyszerre legyen aktív mindkettő, ám ebben az esetben te az isteni szintre kerülnél, ahova mások már befészkelték magukat és ti őket imádjátok. Hozzájuk imádkoztok és tőlük várjátok a megváltást. A mestereitek pedig részévé váltak egy olyan rendszernek, ami ezt a hatalmi rendet konzerválja és a hozzátok alanyi jogon érkező beavatásokat és energiákat küldi is tovább. Cserébe megvédenek titeket és az állandó hálátok mellett még egy közösség részeivé is váltatok. Na ez a világ az, ami kurvára nem nekem való.

Ám ha létrehozom azt a világot, ami nekem való, itt állok egy csomó beavatottal, akik várják bennem a Vezért, akit követhetnek és ez nagyon távol áll az én Fejlett Ember koncepciómtól. Egy csomó olyan beavatottról beszélünk, akikben már olyan lények nyilvánulnak meg, akik a földi menny alatt a saját világuk ide exportálását értik. Olyan világokét, amikben lemértem a boldogságindexet és 20% lett az eredménye. Összehasonlításképpen még ebben a borzalmas világban, amivé a miénk vált is 50% ugyanez. Hogy miért lettem én méltó erre? Volt bátorságom erre azt mondani, hogy "nem" és gond nélkül rá is lőttem az elmémmel a megdöbbent angyalokra, vagy azokra, akik így nevezik magukat. Engem nem kábított el a Mennyei Atya duma két okból. Az egyik az, hogy apám otthon soha nem törekedett a tekintélyuralomra, a másik az, hogy meg sem vagyok keresztelve. A "majd én megvédelek" szövegről meg már akkor tudtam, hogy gyanús, mert általában azok ígérik, akik a félelmeiteket akarják kihasználni. Nem beszélve arról, később arra is rájöttem, hogy saját maguktól védenek meg és nem ajánlatos velük rosszban lenni, sőt ellentmondani sem, mert az ő világuk nem ismeri a kritikát. Sem az ellenvéleményt, sem a demokráciát, sem a pénzt és még egy sor olyan dolgot, amit mi a szabadsággal társítunk.

Szerintem az, hogy én eljutottam a 42. dimenzióig is annak eredménye, hogy megpróbáltak megölni, csak nem sikerült. Ha visszatekintek az életemre, már gyerekkoromtól és könnyen lehet, hogy a súlyos fejsérüléseim idézték elő azt a spirituális mutációt, ami az egyre növekvő pánik oka. A fejsérülések után mindig sikeresen újrarendeztem a tudatomat, aminek eredménye rendkívüli intelligencia lett, amivel nem nagyon tudnak mit kezdeni a rációt bármi áron kiirtani akaró szövetségeseitek. Tulajdonképp ilyen értelemben én már az ellenségeitek vagyok, hisz ti már be vagytok avatva és ki tudja hány % még bennetek az ember. Ám nem ültem ölbe tett kézzel, vagyis tulajdonképp 20 évig abban ültem, míg ki nem találtam, mi legyen. Például veletek. Nincsenek olyan illúzióim, hogy közületek mindenki örömmel veszi ezt, mert tulajdonképp megértem, ha emberileg is utáltok, hisz ilyen értelemben nekem az ölembe esett a tehetség. Sokszor találkoztam ezzel, túléltem őket és lassan már tudom kezelni is, ha emberek minden ok nélkül erős utálatot éreznek irántam.

Itt jegyezném meg, hogy az irigység egy olyan érzésminta, amit a fölöttetek lévő lények nem nagyon ismernek és nem is tudják kezelni. Sok ilyen van még és ennek a szimbiózishoz hasonló kapcsolatnak az lenne az értelme, hogy akkor erre ott vagytok ti. Ám ez egy domináns megszállás, ami nem tűri azt, hogy valaki a hierarchiában alulról mondjon meg a fölöttinek bármit és a leborulással gyakorlatilag el is intéztétek a tekintélyeteket.

Lehet, hogy valaha volt olyan, hogy bizonyos embercsoportok ellensége voltam, ám a felemelkedésemmel ez megváltozott. Itt nekem már senki sem az ellenségem, csak engem neveznek ki annak. Végzem a dolgom és amire rájöttem, hogy ellenetek sokkal könnyebben és gyorsabban tudok dolgozni, mint veletek. Így senki nem pofázik bele a dolgaimba. Ha nem tűnök el a magányba és itt lettek volna a mesterek mellettem, azonnal eltaposták volna a terveimet, lehurrogták volna az ötleteimet és kudarccal végződött volna ez a kísérlet, amire amúgy 5% esélyem volt, amikor belekezdtem.

- Ezek tiltott technikák.
- Nem volt senki, aki megtiltsa.
- De ez, amit csinálsz, nem galaktikus bűn?
- Ekkora méretben már nem.
- De miért engedték ezt?
- Mert tisztességesen van megcsinálva.

Szívesen dumcsiznék még veletek, ám nem célom a felesleges duma most. Ha pár emberben ébredt némi hiányérzet, amiről még nem beszéltem, akkor most ez jön. Persze a mesterek félreértették. Ők arra gondoltak, ez is egy olyan mágia, amit ők vetettek be ellenem, hogy az ételeimbe tették. Én nem csináltam ilyet soha, mert én olyan világot vetítek, ami felé tartok, amiben szívesen is élnék. Ez a mágia a Holo Játékok között van, amikkel ti is megkezdhetitek önmagatok újrapozícionálását. Az a neve, hogy Mesterek Eledele. Csak rá kell gondolni a mesterre és ennyi. Amúgy olyan szellemi táplálékot jelent, amit így váratlan helyről kaphatnak.