00:00:40

Vajon hol van az a pont, ami előtt az ember még nem mester, de utána már az? Mit jelent az a szó, hogy mester? Mitől lesz valaki mester és ez a cím mire jogosítja fel? Amikor elkezd mesterként működni, az minek vagy kinek a céljából és szervezetén belül teszi? A tanítványai milyen tudást szereznek és azt hol tudják hasznosítani? Milyen formában van egy tanítványnak arra lehetősége, hogy tudásban a mestere fölé nőjön és ehhez milyen támogatást kap részéről? Egy sor olyan kérdés, ami a mester intézményét feszegeti.

20 éve megállás nélkül foglalkozom ezzel a nap 24 órájában, mert amikor alszom is megy a műsor álmomban. Férfi létemre és a WC-n is ülve pisilek, hogy a kezeim ezalatt is dolgozhassanak a holografikus konzolon. Bár az utóbbi időben ezek a programozások alábbhagytak, ettől függetlenül nem merném magamról kijelenteni, hogy én mester lennék. Időnként megjelentek körülötttem olyan emberek, akiket mások biztosan a tanítványaimnak láttak, ám az ilyen emberekkel csak az egyenlőség szellemében voltam hajlandó együttműködni, ami addig tartott, amíg az egyenlőség szelleme. Ha kérdeztek, válaszoltam nekik, de alapvetően tettem a dolgom és ők megfigyelhették, mit csinálok. Mindent megmutattam nekik, de csak az volt az övék, amit megértettek belőle. A dolgok mindig ott romlottak el, amikor megéreztem rajtuk a mestereket. Mert csak addig tartott az egyenlőség szelleme és nem én lettem fölényes.

Az egyéni tudatom a 42. dimenzióig emelkedett, ahonnan meg is kezdtem az alászállásos visszatérést. A saját 3D idővonalamon a folyamat oda-vissza kb. 20 évig tartott, ha eltekintünk bizonyos folyamatok időbeli vonzataitól. A munkakörnyezetemet a 26. dimenzióban alakítottam ki egy 3D szimulációban, amire azért lett szükség, mert egyre több problémám lett azokkal a mesterekkel, akik bennem csak az aranytojást tojó tyúkot látták, akiről beavatásokat és energiákat lehett lopni. Az a szó, hogy mester, biztosan jelentett még régebben valamit, mára azonban olyan szinten elcsépelték a fogalmat, hogy nem is igazán tudom, mit vagy kit értsek alatta.

Ha nekem kellene definiálnom, azt mondanám, hogy képességeiben és személyiségében alkalmas ember. Az előbbihez nem kell semmi, csak egy beavató, az utóbbihoz viszont sok idő és önmagunkkal foglalkozás. Nem állítom azt, hogy ilyen emberek ne léteznének akár nagy számban, ám ebben az elüzletiesedett és segítőktől hemzsegő világban mindenki a definíció első részére koncentrál és a "mester" cím alatt megelégszik csak a mások feletti hatalmat jelentő képességekkel. Ezekre inkább a "harcos" jelzőt illetném, ám a harcos más harcosokkal csap össze. Aki képességeit olyankkal szemben használja, akik kezében nincs fegyver, az nem harcos, hanem gengszter. Nem véletlenül nevezem az általam látottakat spirituális maffiák által uralt olyan világnak, ahol szabadon lehet ezeket a képességeket használni, mert a közmegegyezéses valóság mindenhez bizonyítékott vár el, ám arra az Álomvilág nem hajlandó. Ha humorosan fogalmaznék, vadszocializmusnak nevezném a kollektív tudati zónákba emelkedést, amit elméletileg azoknak a mestereknek kellene menedzselni, akik ehelyett elszegődtek mindenféle érdekcsoportok szolgálatába.

Hogy én ezeket le merem írni, rámutat az egyik legfontosabb dologra, a bátorság kérdésére, amit ezek a mesterek a tapasztalataim szerint erősen nélkülöznek. Hogy tegnap is életben voltam, ma is életben vagyok és holnap is életben leszek, az pedig egy másik dologra mutat rá, amit nevezhetnék felkészültségnek is, amivel ebben a mezőnyben is csak kevesen rendelkeznek. Hogy nincs ebből vagyonom pedig rámutat egy harmadik dologra, aminek a sok hátránya mellett van egy nagy előnye, ami jól jön a spirituális harcok során, hogy nincs semmi veszítenivalóm. Az a tény, hogy lemondtam a legnagyobb hatalomról, amit ember valaha létrehozott arra utal, hogy túlléptem a címek világán és elértem a rangok világát, bár ennek megértése jócskán túl mutat a hétköznapi mesterek szintjén.

Nézzük, kit nevezhetünk hétköznapi mesternek. Első, amit néznék, milyen időlépték szerint él. Számomra, alkalmazkodva az emberi élettartamhoz, a tízéves időléptékű ember számít komolyan vehetőnek, ám ő már nem nevezhető hétköznapi mesternek. A hétköznapi mesterek szintjén tehát, akik a külvilágban élnek és attól mesterek, hogy valaki a behódolásukért cserébe biztosította számukra a mások felettti spirituális hatalmat, az éves időlépték tekinthető a szakma krémjének. A külvilág tele van ügyekkel, ahol az idő=pénz és aki jelenlétét a külvilág fontosságában határozza meg, azok számára már a havi időlépték is túl lassú. A zakatoló ügyek világában az emberek a perces időléptékben élnek, amihez egy őket kiszolgáló mesternek alkalmazkodnia kell.

Ha én egy ilyen mágussal felkészültség nélkül összecsapnék, az úgy nézne ki, ahogy az ilyen dolgok eddig kinéztek. A csatákat ők nyerik, a háborút pedig én. Ha sok ilyen csatát az ember megél, a tapasztalatai meghozzák a felkészültséget a rövid időléptékű környezetben is, amiből engem azonban szakmailag csak a "pillanat" érdekel. Eszemben sincs magamat mesternek tartani, hisz egy mester mindent tud és ez rólam egyáltalán nem mondható el. Engem annak idején bedobtak a mélyvízbe, amibe azért nem fulladtam bele, mert gyorsan megtanultam benne úszni. Szakmailag egyébként annyi a titka, hogy egyáltalán nem szabad semmitől sem félni. Ebben az elmúlt 20 évben páratlan tudást halmoztam fel. Olyan tudást, aminek az alapjait is évekig kellene tanítanom a világ legnagyobb mestereinek, miközben azt sem tudom, mi a különbség a nagy arkánum és a kicsi közt. Az ezotéria alapjaival sem vagyok tisztában, mert nem tanította nekem senki. Bár megpróbálták, egy belső hang azt sugallta nekem, hogy ez hülyeség. Ha valaki ezt a hiányosságot megpróbálná pótolni, az számomra olyan hatást keltene, mintha a PC-k világában meg kellene tanulnom a lyukkártyás programozást.

Amit ezen a weboldalon láttok, részemről egy olyan kísérlet, amit eddig is tettem. Azért tűnik úgy, hogy most próbálkozom meg először ezzel, mert ahogy hozom vissza a tudatom, egyre érthetőbb leszek. Mármint a hétköznapi mesterek számára. Valójában ezeknek az embereknek húzom ki a seggét a bajból és azért tűnök ellenségnek, amiért az állatorvos is annak tűnik egy állat szemében. Aki sajnos nehezen is fér oda a patáktól.

Nem ígérek mást, mint amit tenni fogok. Ez nem beetetés a részemről, hanem olyan munka, amiben szeretem megválogatni a munkatársaimat is. Ezért olyan nehéz ide bárkit is kinevezni barátnak, barátnőnek, feleségnek. Ők nem hozzám illenek, hanem hozzátok, de akkor inkább éljetek velük ti! Szegény segítők a fejetek felett még ma is azt hiszik, ha szívesen megdugék egy nőt, készülhetnek az esküvőre. Mivel ti kritika nélküli behódolásban vagytok olyan lények felé, akikhez képest még egy sivatagi tuareg is Amerika szakértő, az én renitens ellenállásom nem az üzleteteket rontja, hanem a világunkat menti meg.