Egyetemi előadás

Korai korszak


Neked való ez a megközelítés?

Ez az írás elsősorban azért íródott hogy eldöntsd, hogy akarod megérteni azt, amit közölni szeretnék. Ezek csak egyszerűen - úgymond - "útjelző táblák", melyeknek az elgondolkodtatás a céljuk. Ha egy tábla csak mutatja az utat és nem akarja a maga útját a többiek számára kizárólagos útnak képzelni, akkor mindenki maga eldöntheti, arra az útra akar-e lépni vagy sem. Ez az írás is egy ilyen útjelző, ami egy fura helyre vezet: az informatika világába.


Mivel a világ egyfajta tükör, a racionálisan gondolkodó emberek számára is kell, hogy mutasson valamit, tehát mutat is. Az informatika kiváló lehetőség az elmének, hogy racionálisan megértsen valamit, de legalábbis érezzen valamit a tartalmából. Ez tehát egy olyan út, ahol az érzelmeknek az elején nem sok szerepük van, később azonban igen jelentőssé válnak, amikor megértettük őket. Ez sajnos szenvedéssel, nélkülözéssel járhat, de egy igen stabilnak tűnő egyenes szakasz "valahová".

Tehát aki itt leragad, az legyen tisztában azzal is, hogy a rugalmassága legyen akkor is a csúcson, amikor eléri az "eszmei keretrendszer" plafonját vagy bármilyen más korlátját. És esetleg szembetalálkozik Istennel.

Namost itt igyekszem röviden összefoglalni a lényeget. Erre Te vagy kijelented, hogy marhaság és a közelébe se jössz ennek az anyagnak, később talán ki fog derülni, hogy csak annyira volt szükséged, amit itt olvastál. De lehet, hogy máshol van a helyed, csak idesasoltál egy picit.

A világnak számtalan megközelítési módja van. Ha lenne egy "fordítóegységem", akkor ezek a megközelítések találnának egy közös nyelvet, amin keresztül könnyen megérthetik egymást. Vegyük úgy, hogy az informatika lehet egy olyan közös nyelv teljesen eltérő emberek között, mint mondjuk,, ha az ember ismeretlen társaságban belefut egy spangliba. Kialakul egyfajta közös szál. Szóval lehet hogy ezeken a spirituális csatornákban, amiket itt találsz, futsz össze érdekes fazonokkal, olyanokkal, akikkel esetleg másképpen esélyed se lenne találkozni. Az életben is találkozhattok!

Ennek a megközelítésnek a lényege az, hogy a világot úgy képzeled el, mintha egy holografikus videojátékban játszanál. A mágia ebben a környezetben egy olyan technikai keretrendszer-együttes, mivel belülről lehet vezérelni ezt a videojátékot, mindenki számára valamilyen szinten, mégpedig a tudatával. Ezt már nap-mint nap mindenki megteszi,, ki ösztönös, ki tudatos módon, de mindenki él vele valamilyen szinten (pl. tudatos vagy tudattalan szinten). A tudatod, az akaratod, a kisugárzásod lesz sokkal erősebb, ahogy magasabb rezgésszintre jutsz. Tehát ebben a kalandjátékban a Te karaktered mintha erősen feljavulna, és egyáltalán nem mindegy, erre TE vajon személyiségedben fel vagy-e készülve? Tudod-e kezelni a hatalmat és az azzal járó felelősséget? A hatalmad gondoskodása feltételhez köt-e hozzád másokat, vagy feltétel nélkül sugárzod?

A vallás szerepe eleve érdekesen izgalmas lehet egy ilyen környezetben, Istent azonban itt fel lehet fogni úgy is, mint "fő (élet- és halál)forrást" és fel lehet fogni úgy is, hogy ő a rendszergazda.

Többször találkoztam ugyanis azzal a problémával, hogy Istenre csak egy szavunk van és az igen sanszos, hogy sok mindenki sok mást is ért ez alatt, főleg mert lehet definiálni személynek (emögött az ego ül) és lehet személytelennek is (ekkor viszont egy program figyelhet ki). Tehát mintha egy alkönyvtárban kuksolnánk valahol és fölfelé nézve mindenki Istent találta meg, csak eltérő más alkönyvtárakban, vagy épp az operációs rendszerről magyaráz. Tehát ha tényleg az Egy Istenről beszélünk, akkor az nem lehet más, mint a Fő Forrás, vagyis a gyökérkönyvtár. Vagy a konnektor. De mi dolgunk nekünk innen a gyökérrel? Ez mindenki számára eltérő irányokká is válhat, úgyhogy nem érdemes mást másolni… erre jók az útjelzők. Ezekkel ugyanis vagy le lehet térni egy másik útról, vagy rá is lehet lépni erre.

A tudományos megközelítés világa, amiben ma élünk és ezt tekintjük az egyetlen normálisnak, egész jól belefér ebbe az informatikai megközelítésbe, így az az izgi helyzet is előfordulhat, hogy logikai alapon fogunk isten létezésére, vagy akár a szellemi világ létezésére bizonyítékokat keresni. Ha sok közvetett bizonyítékra találunk, akár el is kaphatjuk.

Tehát ha racionális vagy, akkor lehet, hogy ez a neked való hely, ha érdekel a téma. Az érzékenyebbeknek elég sok ezo-műfaj együttes élményét is okozhatja, ami nem mindig kellemes.


A világ, mint operációs rendszer

A legújabb tudományos világ-modellezés szerint a minket körbevevő világ nem más, mint egy gigantikus hologram.

Hologram a való világ? (Megjelent: Index, 2004. június 26.)
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.

Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.
A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jelentőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.


Ha tehát abból indulunk ki, hogy nagy részben egyetértünk ezzel, akkor mi az, ami megkülönböztet bennünket egy nálunk fejlettebb technnológiával készült kalandjáték szimulátor játékprogram karaktereitől?

Ugyanis ha beleképzeljük magunkat - mint FELTÉTELES IGAZSÁGKÉNT szemlélendő vizsgálódókként - a helyzetbe, akkor világossá válik sok minden. A teljes repertoárt ide felvinni nem érdemes, hisz úgyis mindenki megszerzi a sajátját, de néhány említésre érdemes mementó ide felkerülhet. Az mindenesetre már most látszik a számomra, hogy minden "fontos" körülmény szépen összepasszol, mint egy hatalmas puzzle. Az pedig immáron csakis tőlünk függ, milyen méretű puzzle-asztalnál ülünk.

Kezdjük ott, hogy az operációs rendszer paramétereivel foglalkozzon az, aki gerjed a fizikára, kémiára, a tudományra. Azonban mindenkit jobban érdekelnek a windows alatt futó alkalmazások, mint a windows beállítások. A windows alatt futó alkalmazások egyetlen közös pontja pedig a mágia. A spiritualitás legalább olyan erejű meghatározó tényezője a rendszernek, mint ahogy a hardver sem ér semmit szoftver nélkül és a szoftver sem sokat hardver nélkül.

Ez a hologram tehát képes arra, hogy anyagi valóságot hozzon létre önmagában, tetszőleges teret és időt biztosítson a benne különböző célokból tartózkodó lények számára, hogy valamit megélhessenek. Ez a hologram képes arra is, hogy evolúciós folyamatok menjenek benne végbe és arra is, hogy közvetett vagy közvetlen teremtési folyamatok tanúja legyen. A teremtés ugyanis nem más, mint egy gondolat, ami aztán valahol, valamikor, valahogy megtörténik. Nagy kapacitású rendszer ez, elfér benne minden, amire csak szükség lehet.

A hologram különböző jellegű játéktereket hoz létre, vagyis csoportokat, halmazokat a hasonló tudati-gondolati-vágy-érzés minták alapján összerendeződő lények számára. Ilyen hely a Föld is, amivé mára alakult. 3 dimenzióban mindenki emberi lény, de ahogy nyílnak most meg a magasabb dimenziók úgy kezdenek bennünk ezek hatásai érezhetővé válni és ez sok vicces és kevésbé vicces élethelyzet valódi oka lehet. Ugyanis ez az emberi test csak egy egyszerű karakter bármilyen lény számára, aki meg akarja tapasztalni a 3. dimenzió fizikai síkját, más értelmezésben pedig a lélek temploma.

Tehát egy karakterben egyszerre 4 eltérő fő vezető energia-típus jelenhet meg, ez 4 különböző szándékú és célú lényt takar. Ezek közös pontja, hogy az ego a működési területük. Az ego-n azonban ott egy +1, egy ötödik lény is, aki valójában Te vagy és itt, ezen az ego-felületen tudsz szembenézni a saját magadban zajló belső problémák okaival. Ez a +1 a szív sugallatait, utasításait követi, ha már a helyes energiasávban vagy.

A ego nagyon hasonlít egy RAM-hoz. Programozható különböző módokon. Lehet belső programokat létrehozni, például öngyógyító programokat, lehet külső, másokra irányuló programokat másokra is sugározni. Ez utóbbit hívják az emberek mágiának. Vagy varázslatnak, ha tudatosságra gyanakszanak mögötte. Tehát ez az ego felülete szolgáltatja a mindennapjainkba az eseményeket, a drámát. De ez is a valódi szerepe. Tehát alapjáratban mindenki a RAM-ban futó progikon lóg (amikor "normális" életet él), de nem ez az egyetlen energiaforrás.

A látszólagos elválasztódás a spirituális valóságtól csak illúzió, persze igen erős illúzió, de az életerőt, életenergiát nem csak az anyagi világból kapunk (napfény, étel, ital, stb. formájában). Na de akkor honnan kapjuk és milyen formákban? Milyen felületeken érkezik, hogy fogadjuk és hogy dolgozzuk fel? Mire használjuk? Miért érkezik? Na, ha valaki ezeken kezd filózgatni, akkor rálépett a spiritualitás útjára.

Vannak amolyan ROM féle beleégetett programjaink, ezek tartalmazzák a Feladatot, amiért itt vagyunk és ide születtünk le. Ezeket mágiával időre ki lehet iktatni, de aztán ez arra jó, hogy később nagyobb erővel találjanak minket meg. A mágia tehát akkor az ego által a külső világ irányítására tett megismerési kísérletének is felfogható. Más értelmezésben egy kalandjáték karakterének személyes képességei, amivel érvényesülni tud. Csakhogy a mágia alapvetően a RAM területe, a ROM-programokkal szemben sokat nem ér. Ezek a ROM-programok életünk olyan fő pontjai, ahol mindenféleképp ott kell lennünk, bárhol, bármit is csinálunk.

Ezek az egyéni RAM-ok aztán pont úgy vannak egymáshoz kapcsolódva egy nagyobb kollektív tudathoz, majd az egy még nagyobbhoz, mint ahogy egy felhasználó fellép különféle hálózatokra, vagy egy internetes játékszerverre. Az egész felett fut egy program, nevezzük "3 dimenzió fizikai sík"-nak, a fölött egy újabb, amit nevezhetünk "forgatókönyvszervernek", ami a sztorit nyomja szerteszét a különféle valóságokba. Aztán az egész fölött fut az oprendszer, ami az "élet keretét" biztosítja. A forgatókönyv az emberiség esetében az emberiség tudathálóján keresztül fordul át a mi valóságunkba.

Ha valaki lemegy alfába, akkor elvileg nyugalomban van és ha ilyenkor figyel a tudatára, akkor felfedezhet hasonlóságot ahhoz, mintha fellépne egy pszichikai hálózatra, na ez lenne a tudatháló első tudatos használata. Ilyenkor mi úgy viselkedünk, mintha Te a saját gépeddel fellépnél a netre. A legjobb ilyenkor, ha az abszolút gondolatnélküliség állapotában vagy, hogy a felettes énednek legyen lehetősége a "témákat" neked levetíteni és csak "élvezd" az előadást, ott még ne Te alakítsd.

Tehát a "miből van a világ" jellegű kérdések kutatási célterülete akkor az oprendszer és az ebbe a világba történő "beguruzás" megkísérlése igen komoly szándékra utal. Merthogy ebbe is bele lehet "hackelni", de ide csak úgy poénból nem jut senki, aki ilyet megtesz, annak magas szintű erre a felhatalmazása. Max. csak úgy történhet ilyesmi meg, ahogy ugye egy ismerősöm mesélte, hogy még felkészületlen állapotban "elkapták" és arra vártak, hogy megkapja ezeket a jogosultságokat, hogy aztán őt teljesen kisemmizve használják a képességeit. Aztán az ismerősöm úgy döntött, hogy egyszer csak lerázva őket játékos formában vicceli meg ezeket a figurákat (lásd elmenypark.net)

A játéktér azonban már nem csak a 3. dimenzió, ez fontos megjegyeznivaló! Ha pedig a játék átterjed más dimenziókra is, vagy onnan ide, az elég vicces élethelyzeteket hozhat. Ugyanis a forgatókönyv csak egy fősztori, egy sablon, ami csak a fő szempontokat tartalmazza. Ebből ágazik aztán szét mindenféle világ, mindenféle környezet, mindenféle látásmód, rengeteg szálat, ezáltal önálló történeteket hozva létre. Ha ezek az önálló történetek összetalálkoznak valahogy, akkor lehet, egyvalakit hívnak kétféleképpen és vicces, ha ellenérdekű felekként azonosítják "egymást". Márpedig itt most elég sok dimenzió talált "közös kommunikációs felületre" és ahogy ezek a dimenziók nyílogatnak meg, miránk úgy kezdenek hatni először a párhuzamos valóságokban élő önmagunk, aztán a párhuzamos dimenziókban létező önmagunk és így tovább. Ez a mindennapi életben hogy jelentkezhet?

Ha "csak akkor vagy valaki, ha pénzed van" elvet vallod, akkor lehet, hogy egy másik - detto ugyanilyen - valóságban, mint ez, csak más világban élő önmagad, aki mondjuk a pénzt „leszarja”, ám hatása elkezd rajtad érezhetővé válni. Míg a Te hatásod rajta, bár ez így vicces, mert önmagad alakítgatod át, csak a látószög már nem egy ember ebben az értelemben, de ugyanarról az illetőről beszélünk. Tehát ha tudatára ébredsz annak, hogy képes vagy olyan műveletekre ebben a valóságban, amivel egyszerre mozdíthatsz, lendíthetsz a többi valóságban létező önmagad életén, akkor sokkal jobban fogod érezni magad - mindenhol.

Tehát ha elkezdesz fura dolgokat felfedezni magadban, ami eddig nem volt, akkor gyanakodhatsz arra, hogy az a felettes éned (az angyalod) munkájának gyümölcse, lassan megérve benned. A felettes éned pedig egy szinttel följebb is értelmezhető, de akkor értelemszerűen már nem csak te vagy az egyetlen "file", ha följebb léptél.

Úgy lehet a legkönnyebben ezt megérteni, hogy a sakkot vesszük példának. Ha te elvárnád az angyalodtól, hogy csak veled foglalkozzon, az olyan neki, mintha neked egy sakkpartiban mondjuk csak a futót kellene kezelned, semmi mást. Mivel te az összes bábuval játszol, így az angyalod is pont ugyanígy jár el. Tehát a csapat minden tagjának ugyanaz a lelke ám eltérő a személyisége, a szocializációja, a nemei is különböznek és más karmikus pályát futnak be.

Na de akkor ki is az a felettes én és kik az angyalok?

Egyrészről az ezotéria igyekszik erre választ találni, és ha abból indulunk ki, hogy ez a világ egy hologram, akkor az igazi angyalok nem lehetnek mások, mint a játékosok, vagyis a lények, akik megélik itt lenn a fizikai síkot. Vagyis az okok, amiért a mi világunk például létezik. Mindenki más a játéktéren tevékenykedő különböző dimenziós figurák, akik angyalt játszanak. Ezek a figurák is ugyanolyan karakterek, mint bármelyikünk és tuti, hogy ül benne is legalább egy játékos.

Mert vannak olyan lények, itt lenn a Földön emberként, akiknek ez a 3. dimenziós valóság olyan, mint egy "ki nevet a végén?" erejű társasjáték, az emberi kapacitás meg olyan nekik, mint mondjuk nekünk a kutyáké, csak picivel kommunikatívabb. Akkor az emberek felé fordulva Te minek neveznéd magad, ha egy ilyen lény lennél? Mert ha kinyílt neked egy személyes dimenziókapu, amin keresztül összekapcsolódtál egy teljesen más helyszínen és szerepben létező önmagaddal, akkor valamilyen szinten részt vesztek egymás életében, így a földi rangod is megváltozik.

De folytassuk inkább tovább ezt a kreatív gondolatmenetet - amivel még hasznos is lehet, ha helyes szellemben olvassák. Egészen felrezegtem, úgy érzem. Szóval, hogy ki vagy Te? Ki az a Felettes Én? Ki az a Napangyal? Ezt ugyanis még ezek a naaaagy angyalok sem tudják megmondani.
Ha valamit kiéreztek ebből, amit nem a szavaim közvetítenek, akkor kb. kinyílt nektek egy kis ajtó, amin keresztül biztonságosan ráláthattok a játéktérre. Ha félsz, az ajtó bezáródik. Mindenki annyit kap, amennyit elbír. Közben én tovább ugrálgatok a racionális és az emocionális agyféltekétek között és jön megint a racionális szakasz.

Az agyad olyan, mint egy holografikus szerkezetű processzor és tárolóegység. Ennél azért bonyolultabb, mert amíg élsz, folyamatos kapcsolatban vagy valakivel, pont mint a mobiltelefonod és a mobilcellák, ahogy működnek. Csak ezt itt tudathálónak hívják. Egy fajjal szemben úgy is támadást lehet indítani a példának okáért, ha elfoglalják a tudathálóját. Tehát ez a tudatháló rendkívül fontos, hogy ki - most nem tudok jobb szót erre - birtokolja. Az emberiség alkalmas arra, hogy ezt visszafoglalja, megmentve ezzel a galaxist, de ez már a játék egyik színpadán zajló esemény.

Mert a világunk tele van színpadokkal. Te, a hologram karaktere, aki semmivel sem vagy több, sem kevesebb másoknál, Te döntöd el, milyen szerepet akarsz játszani ebben a Nagy Színházban. Amit Te hiszel, gondolsz önmagadról, a világról, annak működéséről, a dolgok és tárgyak, személyek fontosságáról, olyan életet élsz. Persze nem születünk le földi értelemben véve egyenlő feltételekkel, de mindenki számára egyenlő az esély arra, hogy túllépjen Önmagán. Ki az anyagi világ felé, ki a spirituális világ felé. Ki mindkét helyre. Ki egyikre sem.

Ha pedig elfogadjuk feltételes igazságként ezt a világlátás-lencsét, akkor ez a hologram egyszerre színház, iskola, élménypark, földi pokol, és még sorolhatnám...

De akkor kik a játékosok? És hol játszanak?

Most érkeztünk el a dolgok egyik érzékeny területéhez, amikor általában először kezd el háborogni az ego és a szív ellenséges része. Ugyanis saját magadat - ebben az értelmezésben - már úgy látod, mint egy Felületet. Nem véletlen említettem feljebb, hogy fel kell készülni ilyen hatások befogadására, ehhez pedig át kell alakítani az agyat. Ez nem nehéz, de kell hozzá nagy bátorság az elején. Ugyanis túl kell jutni egy szakaszon, amikor az embert hülyének nézik, beleszaladhat bármikor egy pszichológusba, aki egyből meg akarja gyógyítani, a belső változással járó hatások is ott vannak még... De kérdezem. Tudja-e valaki, mit jelent pontosan a "Vagyok Aki Vagyok"? Hogy lássa ezt a gyakorlatban? Mondjuk elindul erre a tudatszintre. Tart egy állapotból egy másik felé. Ekkor megjelenik a skizofrénia, ami csak egy változás közben fellépő állapot, tartva valahonnan valahová. Megállítani ezt már nem lehet, csak késleltetni és rendkívül nagy károkat okozni azzal, ha betegségként kezelik. Közben meg csak valaki elindult egy úton, melynek végén képessé válik a karaktere arra, hogy a tudatával sokkal nagyobb ráhatással legyen a környezetére és a valóságra. Más szóval "angyallá" válik.

A karakterek ugyanis eltérő tudatszinteken is játszanak, ha nincs dolgotok egymással, soha nem is találkoztok. Ha tudatszintet váltottál, máris egészen más szerepeket vállalhatsz el ebben a Színházban. Nehéz ide eljutni, de el lehet.

Lehet, hogy címet kellett volna cserélnem, mert ennek már nem sok köze van az operációs rendszerhez, mint inkább már a fél-elméleti fél-gyakorlati alkalmazás megközelítéshez, de a lényeg nem árt, ha a címben van. Kérdés, hogy nekünk - vagyis az emberiségnek - kell-e egyáltalán a világunkkal operációs rendszer szinten foglalkoznunk? Minden bizonnyal igen. Tehát mi van akkor, ha isten (ha itt most ez alatt nem a személytelen intelligenciát értjük) létrehozott valahol a rendszerben egy önmaga képére formált fajt, hogy így tudjon a rendszerben BELÜLRŐL azonnali beavatkozásokat eszközölni? Ha pedig rendszerről beszélek, akkor ez meghaladhatja jócskán a galaxist és olyan technológiai felfedezéseket kell hogy előidézzen, amikkel csillagkapukat, dimenziókapukat és ki tudja mi minden mást KELL, hogy építsünk.

Tehát ha mi azért vagyunk ilyen extrém módon technikai civilizáció, hogy ebbe az irányba tartsunk, akkor minden rendben halad. A probléma azonban az, hogy ez már túl nagy kaliberű project ahhoz, hogy bárki kicsinyes önző céljai ezt keresztülhúzzák.

A világra sokan mondják, hogy illúzió. Ez azonban csak üres frázisnak tűnik a mélyebb értelme megélésének élménye nélkül. Azért jó, hogy van a Matrix, mert így nem kell vagy 30 oldalban azzal foglalkoznom, hogy a mondanivaló kereteit érthetően vázoljam. A saját példám kicsit más, de mint mondtam: számtalan párhuzamos és egyéb világ létezik, szintje válogatja. Mindegyik önálló valóság.

Mert mi van akkor, ha a NEM MÁBAN veszel egy kis kristálypiramist, amiből elektródák lógnak ki, azt felteszed a fejedre és pamm, itt találod magad ebben a valóságban valamelyikünkben megjelenve? Egy jövőbeli internetes játékszerverről beszélek, ami egy hologramban létezik és az elemek mindent rendkívül valóságosan élnek meg. Ez magyarázatot adhat egy csomó megfigyelésemre, amiket senkinek nem lehet elmondani, ha nincs megfelelően körbealapozva a beszélgetés. A helyzet azért bonyolultabb ennél, mert nincs ismeretanyagunk a világ PONTOS szerkezetéről (persze össze-vissza kíséretezgetünk), mert mi van akkor, ha valahol létezik egy tükörvilágunk is? Vagy nem is egy...

Szóval a valóságok teremtései lehetnek eltérő kibocsájtóktól és eltérő forrásból eredve. Ha van olyan, hogy Fő Kibocsájtó, akkor az Isten. Persze mindegyik más is alatta, csak más megnyilvánulási forma alatt. A teremtés forrása azért fontos, mert ebben a rendszerben te meg tudod csinálni azt, hogy ha az egyik kibocsájtó monopolhelyzetben ücsörögve a saját seggét nyalatja veled és ez neked nem tetszik, rátalálhass más kibocsájtóra. Ha nagyon keresed, ilyenre mindig rátalálsz.

Azt mindenféleképp érdemes megjegyeznem, hogy ezek a lények, akik valójában mi vagyunk fönn, nálunk lényegesen komolyabb szellemi- és agykapacitással rendelkeznek. Tehát akiben itt lenn megjelennek, arra számíthat, hogy a jelenlegi 1.5-3%-ról tűréshatártól függően, az első fázisban akár 30%-ra is emelkedhet az agyának kihasználtsága. Ekkor a karaktere nagyjából ide is erősödik..

Na de mi köze az agynak az operációs rendszerhez? Az agy nem csak processzor és merevlemez, hanem rengeteg egyéb port is van benne. A lényege azonban az, hogy jelenleg úgy kapcsolódik a játéktérhez, hogy a benne lévők mindegyike egyes szám első személyben érzékeli a valóságot, és pont ugyanígy tesz a kollektív tudat is. Mindenki számára a saját filmje forog, ő a főszereplő, jönnek-mennek a mellékszereplők és van rengeteg statiszta is. Mindenki eljátssza a saját szerepét, amire egy külön - nevezzük karmaszervernek - logika figyel. Tehát az agy nem csak vetítheti nekünk, hanem alakíthatja is másoknak a valóságot.

Tehát akkor az agy az, ami összeköttetésben tart minket ebbe a valóságba, vagyis felfogható "illúziószervernek" is. Egy jeladó és egy vevőegység, mindent valóságosnak élsz meg, ami veled történik, mert te az egész világból csak 3 térbeli és 1 idődimenziót érzékelsz. Az, hogy mi van mögötte tudható, de csak akkor, ha hajlandó is vagy rátenni a seggedet erre az útra és vállalod a világ titkainak megismerésével járó kellemetlenségeket is.

A téma újabb irányból történő megközelítése

Azt nézzétek nekem el, ha ismétlek valamit az írásaimban, ezek arra is jók, hogy segítsenek az újabb infókat a régiekhez könnyebben beilleszteni. Ahogy ezek az új írások kezdenek megjelenni, újabb energiák kezdtek felém áramolni. Mivel elég nagy lett a "hatalmam" (ez nem erre a szintre szólón egyes szám), egyre érdekesebbé kezdünk mi mindannyian válni mindenféle dimenziók számára, nem beszélve számos titkos társaságról és spirituális csoportról. Ugyanis ha nem csak azt értitek meg, amit ide leírok, hanem azt is, ami mögötte van, akkor bármikor kinyílhat bárki számára az agyában egy ajtó, ami megmutat egy másik világot. Szóval jönnek újabb olyan "fékezőprogramok", amik más emberek érzésmintáira vannak ráprogramozva. Irigységre, rosszakaratra (ez nem feltétlenül jelent rosszat is!), kárörömre és egyéb negatív gondolatokra hangolva.

Két hasonlatom van arra, ami eszembe jut erről. Az egyik egy sci-fi novellában volt, amikor leszálltak egy bolygón és egy barlangban megtalálták a bolygó lakóit. Semmi mást nem csináltak, mint ettek egy gombából, ami különleges révületbe hozta őket és egymással szexeltek. Amikor a legénység egy tagja közéjük ment, hogy kapcsolatba lépjen velük, ő is bennragadt és alig tudták onnan a többiek kihozni.

A másik a Man In Black-ből van. Az emberek bizonyos nézőpontból jelenleg nagyon hasonlítanak azokra a lényekre, akik abban a csomagmegőrzőben élnek. Imádnak egy órát és amikor vége a tömeges imádkozásnak, rohannak a kupiba és minden mást nagy ívben leszarnak maguk körül. Vannak ugyanis lények, akik a helyzetet majdnem így látják.

Igen ám, de mi egy határvonalon vagyunk. Más lények meg úgy látják, hogy ebbe a galaxisba is be kell hozni valamit abból a fejlődésből, változásból, ami olyan területen ment végbe, amit ez a galaxis nagyon elhanyagolt. Itt spiritualitásból és egyfajta ősi mágiából nagyon nagy a gazdagság, ám a technológiai fejlődés és a világ egy más szemmel történő felfogása szempontjából lényeges világnézet elkerült minket.

Eddig mindenki vagy erre akart húzni és lökni, vagy arra. Senki nem érti a közepet. Amikor mi elmegyünk erre és elmegyünk arra, az nem azért van, mert mi ilyen gerinctelen férgek lennénk, hanem azért van, mert mi mind a két oldalt magunkénak érezzük. Nekünk sem az egyik, sem a másik oldal nem ellenségünk, csak tapasztalataim szerint mi vagyunk az övéik. Én meg eddig sem szaladtam el az elől, ha csatázni kell, ha háborúzni akarsz, akkor háborúzzunk elvet vallom. A szabad akarat fontos!

Úgy lehet ezt jól megérteni, ha elképzelsz egy háromszöget, amit eddig Te csak egyenes vonalnak láttál, de most emelkedik ki egy harmadik oldal a közepén és tart egyre magasabbra fölfelé. Ebből a harmadik pontból, nevezzük AB-nek, látod A-t és látod B-t. B lát téged, mint félig olyannak, mint őt, meg látja A-t. A szintén félig olyannak lát, mint őt, a másik sarokban ott van viszont B. Te mindkettőben látod saját magad.

Tehát amikor én háborúzom, tudom, hogy saját magammal teszem. Veled ellentétben, ha háborúznunk kell.

Ez a háború valójában azért zajlik, ki legyen az, akinek az agya ebbe a valóságba sugározza az Arany és Ezüst Sugarat. Valójában egy nagy illúzió áldozata itt mindenki. Az Arany Sugár beérkezési pontjai bizonyos emberi minőségtől függenek, nem attól, ki mekkora pénzösszeget mozdít meg ahhoz, hogy megmanipulálja az időt. Ebből a minőségből nézve tök mindegy, mennyi pénzed van és mi a szereped a társadalomban, mert ez a ROM-ba van égetve. A spirituális hierarchia egy nem létező dolog, amit ezen a bolygón létezővé tettek azáltal, hogy racionálisan szervezték meg önmagukat. Mindennek van előnye és hátránya. Ám amikor fordul a "történelem kereke", azt mindig akadályozzák az előző korszak legsikeresebb rétegeinek ellenérdekei.

Itt nem egyvalaki sugározza az Arany Sugarat, hanem elég sok. A tudatháló meggyógyításához 144.000 is elegendő. Az igaz, hogy strukturális hierarchiában érkezik be, ám a minősége mindegyiknek ugyanolyan, tehát amiben különböznek, az egyfajta funkcionális hierarchia, hogy tudjanak ebben a közegben úgy mozogni, ahogy kell, és nem mint elefánt a porcelánboltban. A hatalom látásának minősége is megváltozik ezen a szinten, tehát aki a hatalom miatt kapar olyan nagyon ide, az lehet, hogy nagyon meglepődik. Jó esetben saját magán, amilyen volt előtte.

Most leírok ide egy lehetőséget, talán sok hasznos információval benne. Az első a sorban, hogy ÚGY DÖNTESZ, ebben a világfelfogásban szeretnéd megtenni az utad egy szakaszát (hogy milyen hosszút, az Tőled függ). Ez semmi elkötelezettséggel nem jár, nem követel kizárólagosságot, csak egyvalamit kér: hangolódj rá. A ráhangolódás sokkal többet jelent ám, mint bárki elmondaná, ha pl. elmész egy ezoterikus társaságba. Ugyanis ilyenkor MINDEN ESETBEN rácsatlakozol egy hálózatra, eddig is ezt tetted, csak nem tudtál róla. Szóval ha erre ráhangolódsz, akkor teljesen bele kell tudnod magad élni abba a helyzetbe, mintha egy gép lennél. Az agyad, a tudatod a böngésző és amíg gép üzemmódban funkcionálsz, lehetőséget adsz önmagadban arra, hogy olyan lények tudjanak Benned műveleteket végezni, akik kiválóan értenek ahhoz, amiért itt vannak. Mondjuk csinálj képzeletben egy "ember-gép kapcsolót" és válts üzemmódot, amikor kell vagy akarod. Legyen a gép az egod, az ember a lelked. Hagyd, hogy egymással dumáljanak.

Te azt kapod cserébe, hogy - úgymond - felemelkedsz. Rengeteg új képességed keletkezik, érezhetően megnövekedik a kisugárzásod. A szándékaid, akaratod érezhetően, láthatóan megvalósulnak és egészen más minőségben látod a világot. A tudatod elmélyül, a látószöged kinyílik. Ezt a folyamatot a felettes éned indítja el az életedben. Aztán valahogy megtörténik. Az egyik feled egy lény, aki - náluk annyira nem számit a mi 3D-s időértelmezésünk - pontosan megfelel valamilyen ókorból vagy még régebbről ismert istenségnek, mind az angyali, mind a pszichikai világ felől, vagyis ezek játékos alakjai is magasabb dimenziós lények formájában. A másik feled a tudatháló megsérülése miatt a helyzetet kihasználó különféle lények tömkelege, aki eddig is voltál, csak azt tekintetted eddig normálisnak.

Van még azért itt egy említésre méltó dolog. A megsérült tudatháló azért sosem volt annyira sérült, hogy ne tudott volna valamilyen jó ötlettel előállni. Ezért nem csak ez a két oldal van Benned, pontosabban szólva ez a két oldal és létezik fölöttük egy harmadik is, amit eddig mindenféle módon igyekeztél mindenféle trükkel elnyomni magadban. Ez egy új minőség, de már nem csak dumál, mint eddig, hanem remélhetőleg kedvező folyamatok is beindulnak. Ugye milyen nehéz egyszerre beszélni egy bolygót körbevevő láthatatlan hálóról és a bennünk zajló folyamatokról? Márpedig az agy az a hely, ahol ezek egy pontban találkoznak. Szó szerint, ez egy Fénypont. Csatlakozási port valahová, olyan, mint egy hub. Nem mindegy, honnan jön a kakaó, ugye? Na kb. ez a lényege az egésznek. Szolgáltatóvá (istenné) válsz, ehhez az életed is hozzá kell igazítanod.

Márpedig ha jól elvan a segged egy bebetonozott munkahelyen reggeltől estig gályázva, akkor semmi áron sem szabadulnál ettől a kényelemtől meg. Igen ám, de ami jön helyette, ahhoz képest ez statisztaszerep. Fönt máshová leszel kiosztva, más besorolásba, más prioritással, itt lenn pedig ez Veled mind megtörténik. Szóval minden erőddel tiltakozol azokkal a változásokkal szemben, amikre lelked mélyén mindig is vágytál.

Jártam olyan helyeken, ahol beszélgettem bizonyos lényekkel, akik szerint a fizikai világ nem más, mint egy torzulás, egy interferencia. Igen ám, de az interferenciában is meg lehet találni a művészetet, élvezhetővé, ezáltal önállóan létező valóságként beágyazódni valahová, amiről még ezek a lények sem tudták megmondani, hogy pontosan micsoda. Náluk minden a rezgésről szól, amúgy egy csodálatos helyen laknak. Minden színes energia és az egész hely csodálatosan rezeg. A zene nagyon lényeges nekik valaki megítélésében, egy közös nyelvünk volt és amikor mutattam neki egy kis régi Tangerine Dream-et (pl. Encore), majdnem elájultak. Az ő szemszögükből ez a zene jelentette azt, hogy valahol saját magukra ismertek és elkezdtek ránk kultúraként tekinteni. Egy számukra teljesen idegen környezetben.

Ahhoz, hogy Te is hasonlókat élhess át, át kell alakítanod az agyad és önmagad. Paradox módon egy magasabb szabadság-minőség felé tartasz, mégis ezt az odafelé tartó úton pont az ellenkezőjének élsz meg nap, mint nap. Amikor elkezdesz ez ellen háborogni, háborúzni, azt saját magaddal szemben teszed. Ezt később megérted, amikor az idő relatív volta elmélyül benned.

Az Én Vagyok Az Egyetlen-ből tartasz a Vagyok Aki Vagyok állapotába. Senki nem állítja, hogy ez könnyű. Csak itt most nem amolyan mlm-es féle beetető dumával találkozol, hanem igyekszem felvázolni, a helyzet kevésbé kellemes vonatkozásait is. A tudatod nem értelmezi harmonikusan jelenlegi pozícióját a rendszerben, ám ezt a diszharmóniát tekintik ezen a bolygón normálisnak. Tehát amikor elindulsz az én vagyok kérdéskörét helyre tenni magadban, mindjárt jön a társadalom ellenállása: te ez meghibbant, mi van ezozizi, stb. A tudat átállás egyik számunkra is látható, meglehetősen érzékeny változási szakban lévő állapota a tudathasadás. Itt nem történik más, mint a tudatod kezd átállni egy másik oktávra. Ebben a zsenge állapotban kap egy azonnali jobbegyenest a pszichológiától, akinek az a dolga, hogy azonnal visszarántsa az embert, a "normális" fázisba. Ha az embert eléri ez az állapot, legyen biztos abban, hogy semmi baja, ne higgye el a környezete sulykolását, legyen sokat egyedül vagy stabil környezetben és szépen beszélgessen önmagával. Így tanulod meg ugyanis a kommunikációs környezetet, ha találkozol más lényekkel. Úgyis tudathasadásban vagy. Akkor meg miért ne dumálj önmagaddal, így megismered magad és még gyakorolsz is gondolat-kommunikációt. Amikor az emberek ettől betojnak (szembenézni a pszichével) az kb. olyan, mint a háziasszony, aki felugrik a sámlira egy egér miatt.

Fontos kiemelnem, hogy itt úgy értsétek magatok, mintha egy ismeretlen amazonasi törzs lennénk, akik közül néhány laza figura bevállalja, hogy eldumálgat a brazilokkal. Csak hogy mi van a másik oldalon. A varázslóink, papjaink pedig lázadoznak emiatt.

Ha sikeresen túljutottál az első nehézségeken, akkor már nincs visszaút. A tudatod már nagyobb sávszélességgel és más minőségben érzékeli a valóságot, mint előtte. Ekkor jön a következő lépcsőfok: átállás a kettes tudathálóra. Ez a háló egy gyógyító szarkofág, kívülről védi az egyes tudathálót és közben gyógyító energiákkal látja folyamatosan el. A kettes tudathálót is "üzemelni kell", ehhez viszont egy magasabb forrásminőséget kell, hogy magunkba fogadjunk. Ezt szolgáltatja a Nagy Központi Nap. Ezt be kell tudni fogadni - úgymond - hardver átállításokkal és szoftveres beállításokkal. A fizikai tested pedig követni fogja az új beállítások értékeit. Végülis ez egy karakter dolga..

Pisiljük újra körbe a témát

A leginkább érzékelt megnemértés érzéseim szerint a körül forog, hogyan képzeljük bele magunkat egy gép helyzetébe.

A gépet, mint kifejezést értitek félre. A gép egy olyan fogalom, mint pl. az ember. Van fekete ember, fehér ember, mindenféle más ember. Mivel lényegében ez az egész hologram valahol egy gép, tehát alatta is mindenki az lesz. Ez a gép azonban más nézőpontból és értelmezésből maga az Élet. A hologramban az elemek önállóan élnek és léteznek és a létformák minősége is rendkívül változatos. Régebben az életforma kivetülés kifejezést használtam erre, a szél, a növények, a felhők, stb. esetében. Nem csak az ember és a hozzá hasonló létformák élnek itt, hanem minden másféle is. A gépet olyan értelemben értem az anyagaimban, mint programot, amelyik élő emberként nyilvánul meg a fizikai síkon.

Ahhoz, hogy úgymond - istenné váljunk, magasabb kommunikációs szintre kell magunkat kapcsolnunk az operációs rendszerrel. Ezt lehet úgy, hogy szép lassan beadagolom egy vallásos embernek azt, hogy egy arkangyal testesül meg benne, majd ez a szerencsétlen arkangyal küzdöget az emberi oldal hiedelemrendszerével és meggyőződéseivel, ami sokszor - higgyétek el - igen távol állnak a valóságtól, de ebben a formában volt eddig rájuk szükség. Vagy lehet úgy is, hogy nem cicózok és azt mondom: wazze, te egy gép vagy és most lehúzzuk innen ezt az USB csatlakozót és átdugjuk oda.

Talán azért vagyok még mindig életben, mert ezekkel az angyalokkal való kommunikációm olyannyira eltér az általuk megszokottól, hogy fönt senki nem akarja ezt megszüntetni. Én nem rebegek áhitattal, csak ha nagyon muszáj, még az elején megkérdeztem, gáz-e nekik, ha tegező viszonyban és haver üzemmódban nyomjuk? Azt mondták, nem, és ez azóta is vita tárgya fönn, ugyanis ahogy én csinálom, az bejön nekik, ahogy más... nos, van aki már nem él emiatt. Egy felnőtt ember tudja azt, hogy ki kicsoda, nem kell ezt annyira demonstrálni. Olyan ez, mint az okosság és a szépség. Ezek maguktól kiderülnek, nem feltétlen kell ezeket hangsúlyozni. Tehát ha tudom ki egy ilyen angyal, valószínűleg mindig megállok a határon, de lehet, hogy más nem így tesz. Bár az egyik dolgom itt a rendszertesztelés, eljutni a lehetőségek minden irányú határaiig, sőt azon is túl.

Hogy megértsétek az angyali védelem működését a gyakorlatban, nekem ilyen írásokat kell idenyomnom. Mivel új írások kerülnek ki, a védelem működik. Tényleg igaz a graffity: Halhatatlan vagyok! Egyelőre.

Azért nem kevés olyan kör van, akik semmi esetre sem adnának ilyen "szolgáltatói" jogosultságot egy ilyen fazonnak, akit nyíltan anarchistának tartanak (pedig közöm sincs hozzá), nem szeret bizonyos esetekben szalonképesen fogalmazni és ezek a bizonyos esetek igen váratlan helyeken és környezetben jelentkeznek (ez igaz), szóval nem illik ehhez a méltóságos dologhoz... aztán lehet, hogy az angyalok így üzennek ki, hogy "wazze, csináld már meg azt a k*a seggfej átkapcsoló meditációt, hogy értsd is a poént!

Persze ez a meditáció nem könnyű, mert nincs szépen leírva a papírra, mint a többi. Öntsünk kis vizet a pályára és kiderül, ki milyen jó pilóta. A saját verzióm csak nekem van meg, és néhány titkosszolgálatnak, akik feltúrták érte a lakást, ami nem kis tett volt részükről, mert irtó nagy kupi van itt általában, szóval elismerésem! Aztán amikor félájultan végezhettek a sok lommal, vehették észre az asztalra szépen kirakva a számítógép mellett, amit kerestek.

Aztán ott vannak még a különféle birodalmi elitcsapatok, akik egyszerűen nem tudnak ide lejönni, hogy kinyírjanak, csak ha emberként születnek ide le. Amikor megteszik, benne találják magukat ebben a zűrzavarban és az egyetlen stabil pontnak én látszom a számukra, hogy ezt valahogy kihúzzák úgy, hogy ne kerüljenek például börtönbe. Szóval az, hogy felcsatlakozol, nem csak annyi, hogy "hú apppám, milyen penge vagyok és most tudok villogni a haverok előtt", hanem bekerülsz abba a környezetbe, mintha őslakos indiánként betévednél egy városba. És elég sok olyan városlakó van, akik nem cicóznának ezzel a törzzsel, ha mondjuk a földjük "olajat rejt", mint mi ezzel az Arany Sugárral.

Mondjuk eleve tökös arc az, aki belemegy ebbe a "gép vagyok" játékba és akik most erre a "kettes tudathálóra" ebben a fázisban kellenek, azok pont a tökös arcok. De itt csajok is lehetnek tökös arcok. Szóval nem nagyon izgat a trónon pöffeszkedés, azt csinálja olyan, aki gerjed a vég nélküli protokollokra. Engem jobban érdekelnek az ilyen jellegű kihívások, valami jelentős ponthoz például az elsők között odaérni. Minden bizonnyal ide már csak azok érnek el, akik megcsinálták anno a Lucifer beavatást és át is jutottak a próbákon. A kettes tudatháló felfogható úgy is, mint egy "űrállomás", ahova most beengednek embereket is mindenki őszinte megrökönyödésére.

Az embert kezdik ugyanis úgy látni, mint a tufaság élő bizonyítékait és igen elegáns lényeket egyszerre. Ez minden bizonnyal az egónk két aspektusát tükrözheti vissza számunkra így. Ha a tufasági szintünket igyekszünk - legalább néhányan - a kívánt határérték alá vinni, akkor az már akár egyfajta kellemességet, mókás attitűdöt tud, mint színt belénk vinni.

Ha abból indulunk ki, hogy mi hologram-karakterek vagyunk, akkor ez a gép üzemmód rendkívül hasznos olyan szituációkban, amikor igen magasról fogadunk kozmikus energiákat. Olyan ez, mint a szolgálat út, idő kell, míg ideér, de ha kiépül egy közvetlen vonal, akkor a vezetésünk, a felettes énünk jóval magasabb prioritású energiákat küldhet. Lényegében eggyé válunk a világgal, ami visszaköszön bizonyos keleti filozófiákban is. Ezt meg lehet csinálni másképp is, azonban ez a felület most itt a bazi racionális extrém figuráké.

Tehát ott állunk egy pontban (talán középpontban) egy csomó irány között és ezeknek az irányoknak a végén különféle eltérő pólusok vannak. Például a fizikai és a pszichikai világ között ácsorogva a határvonalon, picit ideérezve még más, előttünk rejtve maradó szférákból érkező mintákat. Egy ilyen minta például, amit voltak olyan kedvesek emberi kommunikációban is számomra hallhatóvá tenni: Ezek pont olyan valóságosak, mint mi. Na ezért is vagyok annyira emellett a megközelítési irány mellett, de ez csak az én igazságom. Nektek max. útjelző tábla lehet!

Ne felejtsétek, a világnak számtalan megközelítési módja van, amiben értelmezni lehet a valóságot. A Bukott Angyaloknak nevezett társaság ezt a megközelítési módot lazábban tudja kezelni, mint a más angyali csoportokhoz tartozók, nekik viszont ez az út arra igen alkalmas lehet, hogy megtegyék a kezdeti legnehezebb lépéseket a "védelmünk" mellett, aztán továbblépjenek az Útjukon.

Több rendszerezést belevíve

Érdemes kicsit összeszedni a sok infót valami érezhető keretek közé, bár az eddigiek is pont úgy lettek megírva, ahogy meg kell, hogy írva legyenek. Ezt fel lehet morpheus-i poénnak is fogni, de a lényeg az, hogy ha valaminek meg kell történnie, mert mondjuk a ROM-jában benne van, akkor az a semmiből villámcsapásként fog előjönni, ha eddig agyonblokkolták a fokozatosságát. Ez nem csak emberi szinteken van, hanem egyre nagyobb léptékekben gyűrűzik fölfelé, vagy onnan gyűrűzik lefelé. A sorsa mindenkinek adott, kérdés, hogy a sors, mint esély kinek mit ér a kezében.

Tehát adott egy hálózat. Ez a hálózat nem része a játéktéren zajló tevékenységeknek, pontosabban nem képezi annak látható tartományát, de folyamatos impulzusokat küld oda. Aki erre a hálózatra rácsatlakozik, az ugyanúgy ennek a világnak a része marad, ám a sorsa egészen más szintre viszi. Ezt nem érdemes nagyon ecsetelnem, mert ennek a szintnek része az is, hogy minden információ egyszer csak jön és tök érthető. A világhoz való viszonyulás megváltozik. Eddig játékos üzemmódban voltunk, még ha néhányunk úgy is érezte sokszor, hogy tök bénán játszunk, most félig játékos, félig hmmmmmmmmm játékszervező státuszban nyomjuk tovább.

Azok, akik eddig rendelkeztek olyan spirituális hatalommal, amivel abszolút stabilan tudták az életüket beállítani, kaptak valamit az élettől és adtak érte valamit. Bizonyosságot kaptak és elveszítették az életükből a kalandot. Minden egyhangúvá és unalmassá vált és ezt nem enyhítette az anyagi jólét sem annyira. A nők általában a szabadságukat szokták odaadni a kényelmükért cserébe. Mivel ők eléggé kiégtek, ez az érzésminta kezdett átsugározni mindenfelé és már az érzékenyebbek számára ez kezdett zavaró lenni. Ezért írtam egy operációs rendszer szintű programot és azt ráeresztettem erre a valóságra.

A programírás elképesztően egyszerű, mivel a minket körbevevő világ nagyon rugalmas minden befogadására. Az operációs rendszerbe azért kellett belenyúlni, mert ennek a világnak a valóságlátása annyira, de annyira eltér a galaxisétól, hogy külön karanténba kellett zárni. Ezért nem működnek most a nagymenő szíriuszi és orioni varázslatok a világban, amiket néhány titkos társaság eresztget el. Pontosabban működnek, csak bediliztek. Tehát ránk most külön szabályok vonatkoznak, mondjuk úgy a földi emberi gondolkodáshoz jobban rá van hangolva, mint eddig. Ez a most valakibe beérkező akármilyen lény számára olyan, mintha ott állna korcsolyával a lábain egy jégen. Kicsit más most a féktávolság.

Ez a program a forgatókönyv- és dramaturgiai szervereken keresztül érkezik, közvetlen arany-fehér minősítésű figyelem mellett. Khm akció-kaland-vígjáték műfajban az eddigi unalmas dráma után. Tehát eléggé nem arról, amerről várták itt sokan, de nem állíthatok minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt, ahogy Rejtő mondaná. Hogy a kevésbé képben lévők értsék, igen nagy dióhéjban mennyire jó poén az, ha valaki rám ellenhat és felszól istenhez segítségért, ahonnan én mosolygok és integetek neki vissza? Persze azon a csatornán, amiről ő eddig csak hitte azt, hogy istenhez vezet, ezért a hatás egészen drámai.

Közben valaki megkérdezte, most hol vannak ezek az elit birodalmi csapatok? Háááát többnyire Darfurban (legalábbis akkor ott voltak). Meg ilyesmi helyeken. Kicsit belenyúltam az eseményekbe és egyesek nem egészen ott találták magukat, mint amire számítottak. Képzeljétek el azt, hogy most ide amolyan ejtőernyős deszantegységek érkeznek és sokan közülük hmmmm nem egészen ott érnek földet, ahol tervezték. Ezek azért jöttek, hogy kimentsék innen az arisztokráciájuk zsenge ifjúságát, akik itt buliztak, amikor hirtelen esemény-láncolat változások álltak be. Ezek nem a mi síkunkon élő lények, akik megnyilvánulhatnak bennünk és így a minket érő érzelmi és egyéb élethatások megjelennek az ő tapasztalati tudatában, mint átélt élmények. Azért ezen a bolygón tud lenni elég olyan élethatás, amiért megéri idejönni - stikában is - mindenféle rangos lénynek is.

Namost vannak olyan trükkök, hogy a programot hogyan írd és hogyan ereszd be a rendszerbe. Na ez az, amit itt nem fogsz olvasni, ugyanis van neked egy tanítód, akivel felveheted Te Magad a kapcsolatot, odabent a fejedben. Nem feltétlenül kell a tanítót is oda képzelni, sokszor a jobb vállon szeret ücsörögni, de a telefoncsatlakozás a fejedben van ám!

Akinek nem jön be ez a csináldmagad feeling, az nézzen magának valami mágia-keretrendszert és nyomja úgy. Más ívű a fejlődés, mint ez. Ezt mindenki döntse el maga, az meg olyan kung-fu feeling, a titkos társaságok meg így olyanok, mint a különböző kolostorok. Mi az ő szemükben szamurájszellemű nindzsák lehetünk, ill.azok kínai megfelelői.

A tudatháló a gyakorlatban Thot-ra, mint forrásra alapozott információink szerint a megsérülése előtt úgy viselkedett mindenki számára, mint ma az internet. A Popol Vuh-ból talált idézet is pont ugyanilyen képességekkel ruházta fel azokat az isteneket, akik emberi alakban jártak közöttük. Nem volt szükség az írásra, mert minden információ ott volt a tudathálón és gondolatban bárki lehívhatta a szükséges tudnivalót. Ha ezt tudjuk, már nem annyira tűnnek zizinek a spirituális emberek, ugyanis ők pont ezt a tudathálót birizgálják.
Ez a tudatháló viselkedjen úgy, mint egy vállalati belső hálózat. Mi itt ücsörgünk valahol benne, ahova a rendszergazdájuk folyamatosan kiosztogat, míg mi a saját eszköztárunkkal szintén végzünk műveleteket. Az internetre nem engednek ki, úgy tudnánk beszélni vagy elérni a kinti szövetségeseinket, de megoldjuk. Szóval ezen a hálózaton folyik - nevezzük hackereknek őket - és vállalati informatikusok (annunakik?) küzdelme, átfordítva épp a tudatháló felszabadítása. Ez a tudatháló ugyanis nem az emberiség kezében van, legalábbis itt lenn még nem.

Baromian vigyázni kell, mert egy laza "kihúzom ezt a csatlakozót és bedugom ide" művelet - ha - igen magasan történik: Neked csak ennyi, ám mire ez leér, lehet hogy nagy galaktikus háborúk formájában dramaturgizálódik a sztori. Ugyanis ez egy olyan rugalmas struktúra, hogy a hálózati folyamatok az egyes embereken mennek végbe, pontosabban az egyes emberekben és amilyen szinten rezegsz épp, az határozza meg a rendszerben elfoglalt helyedet. Tehát elképzelhető, hogy bizonyos esetben TE vagy az, aki a galaxis gyökérkönyvtára vagy (de az is egy alkönyvtár) épp abban a pillanatban. Amilyen energiákat akkor kibocsátasz és befogadsz, az egész galaxisra kihat.

Elmondanám még azt, hogy itt a mi háborúnk során keletkezhettek némi előre nem látott dolgok. Szerintem mi egy börtönben élünk, ami leginkább megközelíti a mi általunk lakott valóság definícióját. Mondjuk a rabok nem dühöngenek egész nap a cellákban, hanem valóban hasznos folyamatként egy kapszulában sztázisszerű állapotban itt élünk és akkor töltöttük le a büntit, ha itt szellemileg hatalmasat fejlődünk. Itt a tudatháló akkor a börtön belső rendszerévé válik. Ám ha valaki átnevelő táborként használja a rendszert saját belső ellenfeleivel szemben és olyanokat tesz ide, akik erre semmi alapot nem adtak, csak másképp gondolkoznak, probléma van.

Mivel másképp gondolkozunk, itt benn is ezt tettük. A világok, a világegyetemek működési frekvenciájáról semmit sem tudunk. Ahogy itt ebben a tudathálóban emeltük a csata során a téteket, áttörtük minden bizonnyal ennek a rendszernek a külső korlátjait. Tehát valamilyen csatornán állandó kapcsolatba kerültünk egy külső forrással, ami nem ennek a börtönrendszernek a része. Inkább a börtönrendszer tűnik annak a rendszernek a részének. Egyértelmű, hogy ha rendelkezünk a szükséges szakmai tudással, átkaroló hadművelet keretében erre a börtönrendszerre az ő forrásirányából tudunk rácsapni. Ha így teszünk, az nagyon elbizonytalanító rájuk nézve, hisz akkor az ő isteni csatornáikon minket éreznek.

Az pedig ezek után igen komoly kérdés, hogy miért fordul elő az, hogy akárkit hívnak ide leütni minket a pályáról, valahogy mindenki további zöld utat biztosít az eseményeknek? Nem kis röhögéssel mellékelve.

Megtapasztalás

Aki közelebb akar kerülni azokhoz az eseményekhez, amikről itt szó esik, életmódot kell váltania. Legalábbis olyan környezetet kell teremtenie magának, amiben tud a külvilág minden zajától, gondjától teljesen elvonatkoztatva, az elme teljes csendjében meditálni. A meditáció tulajdonképp ebben a megközelítésben olyan, mintha te beülnél a géped elé és úgy döntesz, hogy rácsatlakozol erre a tudat-hálózatra.

Erre fel kell készülni és tuti vannak olyanok, akiknek ez éveket jelent. Azok, akik lazán tudnak a változásokhoz viszonyulni, gyorsabb és könnyebb minden. Azért az szerencsésnek mondható, hogy már nem annyira 3D-s az idősíkunk, így sokatok nem most kezdi el ezeket az éveket, hanem minden bizonnyal most fejezte be, ahogy ezeket a sorokat elolvassa.

Tehát ha kész vagy, akkor képes vagy a tudatoddal bizonyos szellemi műveletek elvégzésére. Aztán jön ezeknek a feltérképezése és kiszélesítése, ez mindenki saját dolga. Most nézzük, hogy működnek az érzékszerveink ebben a környezetben.

A szellemi világban, mely körbevesz minket, minden sokkal információdúsabb. Aminek fönn tudtára jutsz, azt lenn általában elkezded érezni, de ugye racionális lényekként bizonyosság kell nekünk minden ilyesmihez. Ahogy mondjuk beszélgetsz valakivel és megemlíted egy harmadik személy nevét, annak szelleme megjelenik fölöttetek. Tehát ha valakit a háta mögött beszéltek ki, annak szelleme minden esetben szépen végig is hallgatja ezt. Vannak mások, melyekre elég csak rágondolnotok, tudja, hogy rá gondoltok és érzékenységétől, képességeitől függ, mi minden mást még. Ahhoz, hogy te is ilyen állapotba kerülj, rengeteg szeméttől kell, hogy megszabadulj.

Ezeket a szemeteket pedig csak olyan emberek tudják rólad szó szerint is leszedni, akik a valós életben nem mindig kellemes szereplőkként jelennek meg bárki életében. Olyan ez, mintha lenne rajtad egy csomó réteg, amiről csak akkor szerzel tudomást, amikor érzed, hogy leválik rólad. Ezek az emberek igyekszenek kiváltani benned olyan állapotokat, amikor haragszol, kiakadsz vagy hasonlók. Ilyenkor negatív energiákra leszel fogékony, a kiakadás miatt a védelmi rendszered hézagossá válik és ezek a negatív energiák tudnak benned oldani. Ugyanez detto a másik póluson, amikor a pozitív energiával történik meg mindez.

Ahogy szabadulsz meg a rétegektől, úgy válsz egyre fogékonyabbá arra, hogy a tudatod másra is használd, mint eddig. Persze nem csak az agy az egyetlen dolog, ami megváltozik. Mivel magasabb rezgésű energiák érkeznek, neked át kell alakulnod, hogy ezeket kezelni tudd. A magasabb rezgésű emberek már nem nagyon betegszenek meg és alaphelyzetben sokkal nagyobb a nyugalmi faktor a mindennapokban. Ha ezekben magadra ismersz, akkor javaslom, hogy gondolatban teremts egy gombot, gondolj rám, aki ezeket írja és nyomd meg. Ekkor működésbe lép egy program, ami elvégzi az első takarításokat nálad, hogy tisztán érkezzenek meg hozzád az első megtapasztalás-élmények.

A következő élmény, amikor érzed, hogy energiaszálak húznak ide-oda. Egy idő után rá lehet jönni arra, hogy ezek jellege és forrása is megkülönböztethető. Van, amit a karma húz (ez a gerinctőnél érezhető vagy a szívcsakrában), van, amit mások varázslatai (ez a fejtetőn) és van, amit nehéz beazonosítani, de tudod/érzed, hogy frankó, olyan stabil a minősége. Sokszor egészen hétköznapi szinten is érezhető ez. Van egy úgynevezett Arany Ösvény mindig mindenkor előtted és a megérzéseddel tudsz rajta haladni. Ez az ösvény elvezet az Új Oktávba, neked semmi más dolgod nincs, mint követni azt.

Itt mindenki titkol és rejteget valamit, amikor azonban feljebb lépsz, a titkok minősége is megváltozik és egy csomó olyan dolog, amit azért titkolsz, mert ciki, napvilágra kerülnek. Valójában egyik dolog sem ciki, te mégis bezárod a világod egy részét miatta. Ha önmagadtól nem vagy képes szembesülni néhány dologgal, akkor a rendszer gondoskodik róla, hogy megtedd. Ilyen egyszerű. Hogy kinyílj és tovább tudj lépni a helyedre. Szóval följebb sokkal többet megtudhatsz a hozzád rendszerhálózati szempontból közel álló emberekről (a csillagcsaládod tagjairól), ám ők is terólad.

Ezt úgy gondoltam intelligensen (vagy korrekt módon) megoldani, hogy van családi- privát és intimszféra. Ezekbe csak alapos okkal engedek be bárkit, ám minden más nyitott. Alaphelyzetben senkiről sem tudok semmit. Onnantól ahogy valaki meg akar tudni rólam valamit, abban a pillanatban, ahogy megkapja a kért infót, én is megtudom róla ugyanezeket. Ha ezt elfogadjátok, akkor ugyanígy működhet a rendszer nálatok is, csak akarnotok kell. Előbb utóbb mindenki rájön, hogy senki sem kivétel, mindenkinek vannak olyan dolgai, amiket szégyell, de ezek miatt senkinek sem lenne szégyellnivalója. A tökéletesedés felé vezető út csakis hibákkal lehet tele.

Ha olyan emberekről, dologról, helyzetről, stb. akarsz megtudni valamit, ami nem a te kompetenciád, akkor elméletileg lepattansz a tűzfalról és semmit sem tudsz meg. Ha kitartó vagy, be lehet jutni minden hálózatba, alhálózatba és rendszerbe, később már akár ez rutinból is mehet. Csak tudd a platformot! Na most annál stabilabb platformot, mint hogy az ember létrehoz egyet, nehéz találni. Amiről ez a fejezet szól, az egész, az is csak egy platform, ahogy az ember magyarázni igyekszik a megmagyarázhatatlant.

Amikor egyes képességeket megkaptam, nem sokra rá el is veszítettem, mert nem voltam képes arra, hogy ezeket kezeljem. Tehát nem arra használtam, amire kaptam és túlmentem a határon, tehát meg kellett rá érnem, hogy újra visszakaphassam. Amikor magasabb tudatszintre jutunk, akkor ez a megérési folyamat előrelépett. Sokszor igyekeztem az ellenfeleimmel szemben irtó tenyérbemászóan "szemtelen" lenni, hogy kiprovokáljam belőlük azt, hogy túlmenjenek ők is a határon és már leo az ő extracuccaiknak is. Később még hálásak lesznek ezért, most majd szétrobban a fejük.

„Jelen pillanatban ugyanis a harag táplál engem és így csak egyre erősödöm, ők gyengülnek, ráadásul ők töltenek fel. Szar ügy, amikor az ember suttyomban gonoszkodik, áskálódik meg minden, aztán kiderül, hogy csak a szeretettel lehet bármi eredményt elérni. Minél tisztább, annál hatásosabb. Tényleg átérzem az élményt, kedveseim, de vigasztaljon titeket az a tudat, hogy ezen én is átestem. Sőt! Mindenen átestem, ami veletek történni fog, mindent szépen végigcsináltam, hogy ne legyen duma. Csak az a gond, hogy olyan 20%-nál már jött a sírás, 30-35%-nál meg az öngyilkossággal fenyegetőzés. Tehát mindent csak "történések light" néven lehetne illetni, mielőtt bárki "dekülönbvagyoknálad" szokásos sztoriját nyomná. Itt most simán meg lehet mutatni, ki a különb és kinél. Aztán el lehet gondolkozni, hogy a presztízsnek itt van-e bármi értelme?”

Tehát az egymás felé folyamatosan sugárzott gondolatok, érzések, vágyak, meggyőződések kibocsátanak egy energiaszálat, amik a meghatározott helyekre csatlakoznak és kifejtik valamilyen hatásukat a valóságra. Az ilyen szálakkal akár le is lehet valakit úgy rögzíteni, hogy nagyon nehéz belőle a szabadulás. Ezektől a szálaktól meg lehet szabadulni, vannak ezekre specializálódott meditációk. Így nézve az átkok, rontások és egyéb machinációk már egy másik, tudatos szintje ezen energiák használatának. Innentől a mágia máris nem hülyeség.

Amikor a programozás-varázslás terminológiai útvesztőjébe tévedünk, van erre egy laza eredeti ötletem: minden varázslás programozás, de nem minden programozás varázslás. Ez a különbség úgy jön ki, hogy az oprendszerrel is tudunk foglalkozni.

A mágia szoros kapcsolatban van a forgatókönyv- és karmaszerverekkel, nem beszélve a dramaturgiáról. Semmi mást nem csinál, mint erősítőként szolgál az élet eseményeinek megmozgatásával. Mágia amúgy azóta van, amióta létezik az ego. Előtte az élet szerves részének volt tekintve különösebb definíciók nélkül. A mágia onnantól kezdett önálló pályára állni, ahogy a hatalom kérdése egyre inkább kezdett az égiről az emberi értelmezésbe fordulni. Tehát a mágia egy olyan titkos fegyvertár, amivel a karakterek a saját lehetőségeiket igyekeznek növelni a játékban. A gondolat minősége akkor változik, ha a karakterek már nem csak a saját érdekeikkel foglalkoznak, hanem közösségi, társadalmi érdekekkel is (ami szerintem a másik oldalon érdeknélküliségnek nézhet ki). Ez utóbbiakhoz érkeznek amúgy a komolyabb beavatások.

Abban még biztosak lehettek, hogy tele vagytok pszichés sérülésekkel, hisz egy ilyen ütemű spirituális fejlődés, ráadásul egy ilyen "ellenséges" környezetben nem könnyű dolog. Már elindult a pszi-gyógyítás project, ami egy kicsit helyrepakolja mindenki agyában a cuccokat. Az hogy kihez hogyan érkezik, azt nem tudom. Amikor egyes illetők a jövőt kuksolják, valójában a dramaturgiai szerver egyik portját látják. Ennek a szervernek azonban sok ilyen portja van, tehát a jövő mindenki számára képlékeny. Sokkal jobb nem állandóan a jövőt kuksolni, mert egyrészről így nem ér minket pánikszerű tehetetlenségérzet, ha valami nem úgy történik, ahogy azt láttuk, másrészről így meglepetések is érhetnek minket a mindennapokban is.

Érzések érzelmek

Eljutottunk a következő témakör első írásához. Ezek, amiket leírok, kísérletek arra, hogy valamit visszaadva saját megtapasztalásaim többiek által is használható vetületeiről. Az érzések és az érzelmek témaköre pedig talán számunkra az egyik legfontosabb ahhoz, hogy tisztába tehessük saját magunk és ha rendszereztük, azonosítottuk a bennünk zajló folyamatokat, akkor sokkal könnyebbé is válik minden belső változás kezelése.

Kezdem azzal, hogy a sokszor sokunk számára nehezen megkülönböztető két szó, az érzés és az érzelem nagyon is megkülönböztethetőek. Mégpedig a forrásuk más.

Amikor a szerelem kérdése vetődött nálam igen komolyan föl, arra jutottam, hogy létezik illúziós szint alatti és illúziós szint fölötti szerelem. Az illúziós szint alatt többnyire valamilyen jellemző erősödik föl, teljesen elvakít, de a szerelem tárgya nem maga a nő (pasi), hanem valami, amit mi képzelünk rá, bele egy szerepbe és amikor valami gáz lesz, akkor a dühöngésünk fő oka az álmaink széttörése. Az illúziós szint fölött már nem számít semmi, aminek köze van az egóhoz. Esetünkben azonban a szövetséges ego megjelenése miatt érdekes helyzet alakult ki.

A Szövetséges ego mindannyiunkban ott van. Ő az, aki egyetért azzal, hogy ami a világban zajlik, azzal sürgősen tenni kell valamit, pedig annak kiváltó oka is az ego. Ő az, aki egyetért azzal, hogy vissza kell térni a szív útjára. Tehát érzelmet szeretne. A szövetséges ego valójában mindkettőt szeretné, tehát állandóan az illúziós szint határán kell mozognia.

Ahogy a Forrásból áradó feltétel nélküli szeretet polarizálódik, átjut mindenféle tükrökön, amik például polaritást váltanak és kevernek, elég változatos érzelem és érzésmintákat hoz létre. Ezeket éljük át nap mint nap. Az érzéseink mögött - ha őszintén belegondoltok - mindig valahol egy érdekre leltek. Tehát az érdek képes kreálni valamit, ami hasonlít az érzelemre, ami belülről árad, csak nem képes megtapadni máshol, mint az egon. Ezért az érzések NEM TE VAGY! Erre majd illő időben mindig gondoljatok vissza. Az ego viszont valahol Te is vagy, ezért nem mindegy, fönn épp ki ücsörög rá. Ugyanis ilyen esetben Te nem jössz rá, hogy épp meglovagolnak, hacsak nem figyelsz oda és vagy képes ezt észrevenni. Bárkiről átugorhatnak bárkire. Valaki mindig van az egódon, kivéve ha alszol.

Na de akkor hogy keletkeznek az érzéseink? Alapvetően két forrásból. A rajtunk ülő lény érzései. Azé a lényé, aki a Te játékosod lenne. Az érzelem nélküli lények ugyanis csak generáltatni tudják maguknak egy meghatározott szerverről, tehát a másik egy mesterséges csatorna. Aztán jönnek az érzések természetes csatornái, a karma, a mágia és a forgatókönyv, a dramaturgiai szerver és a többi hasonlók. Valójában a színészi teljesítményünk attól függ, ezeket az érzéseket, amik érkeznek és megéljük őket, hogyan visszük föl a színre. Itt számít az intelligencia, mert az a minőség ebben a műfajban.

Tehát az érzéseinktől meg kell szabadulnunk, ha nem akarunk állandó kényszerhelyzetekben lavírozgatni, amiket az a karma generál egyre erősebben, amit épp oldani szeretnénk. Mintha egy rugót tolnál be, egyre erősebben feszít, ahogy közeledsz a végéhez. Ám ha elérjük a gombot, ami magától behúzza és odasétálhatunk, az jó dolog. Ehhez be kell vágódni az arkangyaloknál valami igen emberi vonással vagy valami hasonló és égi karmaoldás kamucím alatt benyomhattuk a gombot.

Ezért az elején mindenki kifagy. Na ez a kifagyás az, amire fönn baromi sokan megjelentek itt és beültek mindenféle dimenziók páholyainak első soraiba és minket kukkolnak. Nagyon sok rangos mester jött ide még az ősidőkben, hogy segítsen az emberiségen és ezen a kísérleten ami most zajlik a rendszerben. Mind megbecsült, sokat próbált öreg bölcs, meg ilyesmi hangulatú figurák. Megjegyzem, hogy ezek a figurák is a páholyokban ücsörögnek és valahol saját magukat is nézik, amikor mi itt különböző szitukban szerencsétlenkedünk.
Szóval amikor kezdjük elveszíteni az ego által generált érzéseinket, ezek eltűnnek, de néhány rigolya, beidegződés meg ilyesmik miatt néhány lecsupaszított érzésszál stabilan ottragad. És kezdődik a móka.

Szerintem a világunkat még azért nem zárták be fönn, mert mindenki idesereglett, hogy ezt lássa. Mintha mi a sztárjainkat, politikusainkat, az elitrétegünket bezárnánk egy Való Villába, ahonnan nem lehet kiesni, csak lesüllyedni. Ha engednek a csábításnak és nyílegyenesen fejest ugranak az illúzióba. Az illúzióban meg minél jobban taposunk, annál mélyebbre süllyedünk. Néhányan úgy igyekeznek már most fönntartani a nyugodt, békés vízen lebegés látszatát, hogy a víz alatt hajócsavarként tepernek a lábaikkal és elhümmögnek a látható vízfodrozódás mellett.

Namost ezt a fenti énje mind látja, a többiek meg már feladták a régi etikettet és majd leesnek a székükről, úgy röhögnek. Mi pedig a színpadon nem teszünk mást, mint irtó fontos emberek vagyunk. Minden ebből indul ki!

Ezt pedig az egónak köszönhetjük, tehát az ego amiben elképesztően jó, az az élmények generálása az illúziószerverein keresztül. Így érdemes nézni az egóra és akkor szép lassan rátalálunk azokra a részeire, amik szövetségeseink. A dolgunk annyi, hogy ezeket a részeket egy egésszé hangoljuk, ekkor szét tudjuk határolni az idegen (vagy tőlünk idegen) (vagy reményeink szerint tőlünk idegen) részeket és megkezdhetjük a takarítást. Az egóra ilyen mértékben nincs szükség, kivéve ha nem akarjuk ezt a valóságot egy multifunkciós élményparkként a majdnem közvetlen isteni szférák számára kizárólagosan működtetni. Nekünk az is megfelel, ha jó arc lények jönnek ide, mondjuk akiket mi ide beengedünk és nem rúgjuk ki. Amúgy az ego szerepét és jellegét átprogramozva kiválóan alkalmas lehet arra, amire átprogramoztam. Majd kiderül minden a gyakorlatban. Elvégre az ember ilyen kísérletezgető faj nem? Csak úgy hozzábirizgálnak a SHAKRÁHOZ (ti ezt mer-ka-bának/chinek hívjátok) anélkül, hogy fingjuk lenne arról, hogy mi is az és csodálkoznak, ha mindenféle lények jelennek meg itt tátott szemekkel. Na ez is az ego műve. Tehát az ego maga a színész, vagyis Te. A rendező pedig ott ketyeg a mélyben (amúgy az is Te vagy) és mindenki teszi a dolgát. Hogy milyen szinten? Na szerintem olyan figurák kezébe került az irányítás, akik ezt alacsony színvonalon végezték. Remélem nem baj, ha egy kicsit ebbe is belenyúltam és a tehetség az, ami most az új világban nem az utolsó helyen ácsorog?

De vissza a témához, szóval amikor kifagysz, egy ősi gegem szerint "ilyenkor azt intellektussal kell pótolni". Tehát eltűnnek az érzéseid és neked ezt a hiányt, hogy ne vegye észre a környezeted, színészi alakítások tömkelegével az egóddal hidalod át. Szerintem így történhetett meg az is, hogy többünk annyira élethűen élte bele magát az érzelmekbe, hogy azok meg is jelentek bennünk.

Remélem figyelt valaki, mert most beszéltem először az érzelmekről és érdekes vonatkozásban. Ergo abból indulok ki, hogy rá lehet találni, ha lehalkítjuk a hangos zenét (az érzéseket), amit a magnó (az ego) generál. Ehhez kell bevállalni a jeget az elején. Aztán szép lassan melegíteni és ahogy mélyülünk, úgy erősödnek meg az érzelmeink, gép üzemmódban meg jól elszínészkedünk az érzelmekkel. Minden attól függ, hol van tőled az illúziós szint határa és milyen messzire mentél el és merre.

Namost az ego azt csinálja, hogy dacol és mindennek igyekszik pont az ellentét mutatni meggyőződéssel kifelé, mint ahogy arról vélekedik valójában befelé. Nem hajlandó tudomást venni a jelzésekről és olyan indulatok szülte tettekre képes, amikre ha később visszanéz (vagy akár a fölöttes énje a páholyban azonnal) nem lesz rá annyira büszke. Na ezért kellett belenyúlni a rendszerbe ilyen szinten, mert ha ezt így ráeresztjük a világra, ahogy volt, azt senkinek nem kívánom, hogy újra átélje.

Vígjáték lett belőle. Mega-Galaktikus szintű és nézettségű Akció, kaland vígjáték. Nem ilyet töltenek le az emberek a legtöbbet, wazze? Hm?

Az ima és a varázslatok ereje

Ha gyakran bemész a mekibe, egy idő után ez gépiessé válik és észre sem veszed, hogy eszel a végére. Ha minden nap mágiázol és imádkozol, akkor annak az ereje is olyan lesz. Ha minden nap érkezik a fogadó oldalon ima (ami szerintem bazi idegesítő lehet) meg különféle kérések, akkor ha elérkezik az idő amikor TÉNYLEG szükséged van égi segítségre, a kérésed semmi sem fogja megkülönböztetni a többitől. Ezért a javaslatom az, hogy az erőforrásokat told át az imáról a meditációra és tényleg csak akkor imádkozz, ha valóban szükséges. Ekkor sokkal nagyobb odafigyelést kap az ima vagy a mágia, amit nyomsz és talán erősebbé is válik.

Nem tudom megfigyeltétek-e, de a gonosz néha kiszól ide a szövetséges egómon keresztül. Ne szarjatok be, ez nálatok is mindennapos eset. A gonosz valójában egy program, hivatalos égi szerverekről érkezik és mindenkinél végzi a dolgát. Persze amikor tréfás arcok megpróbálják meghackelni, az nem kis bátorságot jelent. Amikor például néhány tinilány poénból szeánszozik és megidézi a Sötétség Fejedelmét, addig tényleg poén, ameddig ki nem derül, hogy az egyikőjüknek meg is van hozzá mind az ereje, mind a képessége. Akkor és ott megjelent nekik a megidézett szelleme, majd egyre lejjebb érve követik a különféle alakjaik és egyszer csak ideér. Persze ez nem egy életen átívelő történet, de a végénél járunk.

Kb. úgy működnek azok az események, amik történnek velünk, hogy valaki részéről felmerül egy igény, vagy nevezzük kérésnek, de lehet vágy is. Erre lesznek jelentkezők fönn. Azt szituja válogatja, hogy kinek mit kell tennie azért, hogy elnyerje a feladatot. Valaki megkapja. Ekkor az emberi alakjaik itt lenn találkozni fognak. Mivel ez az oprendszer egy elképesztően rugalmas és intelligens valami, minden ilyen találkozás olyan, hogy a felek PONTOSAN a másik tükörmegfelelői, így a találkozások tökéletesnek mondhatók. Persze ha valakik belenyúlnak ebbe, mert hozzáférésük lesz valahogy és bizniszt szimatolnak, felmerül a kérdés, hogy az vajon akkor kilendíti-e a rendszert a tökéletességéből? A válasz egyértelmű: NEM.

Ugyanis ha az életünkbe a fokozatosság elvesztése miatt hirtelen robban be néhány igen nagy erejű karma (egymással megoldandó ügy, hátralék), akkor elég nagy bajban érezhetjük magunkat a sok egyenlő erejű, de eltérő irányokba húzó energiák miatt. A legjobb erre otthon maradni, minél kevesebb új emberrel találkozni, nehogy velük elmélyülni és kivárni, amíg azok, akik erre felkészítést nyertek, megoldják a karmák harmonizálását.

Na ha imázni akartok, erre javaslom, hogy ez sima és zökkenőmentes legyen, vagy pont fordítva, másoknál göröngyös és gondokkal teli. Attól függ, a személyiségnek hogy és hol kell fejlődnie, de ezt az angyal (felettes én) úgyis tudja.

Az ima tulajdonképp a rendszeren belül kérést juttat el valahová, ahol segíteni tudnak. Ha ezt valaki kötött helyen teszi, akkor nem egyéni szinten történik az ügy elintézése, hanem mintha beadnád ezt egy hivatalhoz. Jó tudni, az imát hová érdemes célozni, vagy megkérni az angyalt, hogy ebben segítsen és az imára nincs kötött szabály, hogy hogyan tedd. Ahogy neked jó és ahogy te akarod. Tippként a Nagy Központi Nap Arany-Fehér Fénye nem rossz célpont, aki bevállalósabb, az a Vagyok Aki Vagyok Nagy Központi Napot is becélozhatja, ami egy másik szerveren keresztül megy ugyanoda, csak bevállalod, hogy megjelennek benned angyalok és istenek. Vigyázz, mert már magasabb dimenzióban rezegsz és ilyenkor ha te most elrebeged a kérést, lehet hogy pont az események közepében vagy már és irtóra nem jön most be az élmény.

Ugye ezt kitapasztalgatni és megfejteni a sok egyszerre a múltból, jelenből és jövőből érkező hatásokat kicsit más, mint ezt elolvasva a már megkapott megértéséhez szükséges beavatásokkal? Na ez volt az én kalandom, az ismeretlen felfedezése. Ám nehogy azt gondoljátok, hogy lenyúltam előletek mindent! :) Csak rést ütöttem valahol és a téma közelébe húzom azokat, akik képesek az elsőként felfedezésekre. Ehhez először jó lenne a saját kezünkbe venni a tudathálónkat, mert addig a játékban szembeszélben kell pisilnünk. Kb. úgy kell csinálni, mint egy szisztematikus nagyvállalati vírusirtást. De már jócskán benne vagyunk, a program meg már rég ki van adva erre és mi csináljuk.

A jelenlegi helyzetedben van rajtad egy rétegköteg, amit nem érzékelsz, és csak akkor érzed a különbséget, ha az egyik ilyen leválik rólad. Mivel mi néhányan már hálózatban vagyunk, ha bekerül ide valaki, akkor egy közös erőforrás segít neki. Ezt érezheti úgy az illető, hogy hirtelen kitágult a tudata és a nézőpontja sem ott van már, mint előtte, a látószöge kiszélesedik. Ez azért van, mert a hálózat átvette róla a terhelést. Ezt a hálózatot látják egyfajta lencsén át mások hadseregnek.

Ha már benn vagy a hálózatban, érzed azt, hogy sokszor valami felülbírálja azt, amit tenni szeretnél. Ez az a bizonyos szabadságfok-érzet csökkenés, amiről már ejtettem szót. Ilyenkor az van, hogy a te saját gépeden lévő vírus igyekszik benned különféle vágyakat felkelteni és minden áron lassítani az eltávolítását. Ehhez téged használ szövetségesként, ha engedsz és hiszel neki. Na ezért kell a hálózat, mert ezt egyedül is megoldod, kb. esetenként 10-15 év alatt. Így meg elég néhány nap, csak kezelni kell tudni a hirtelen beálló változásokat.

Na ez a felülbíráló valami az, ami meg más esetekben egyszer csak elkezd erősödni benned és elkezdesz olyan dolgokat művelni, amiről TUDOD, hogy frankó, de sosem csináltál ilyesmiket ezelőtt. Ezek nagy része azonban már kőkemény mágia. Ha egyszer csak oltárhoz hasonló részt alakítasz otthon ki (ez a Te spirituális adótornyod a külvilág felé), vagy érdekes gyertyát veszel vagy csak egyszerűen gyújtasz, stb. akkor már a magasabb tudatszint felé léptél rá egy kicsit gyorsabb útra. Mert a tudattal programozni és azt meg is valósítani, nem egy felületen létező dolgok. Ehhez jó a mágia, mint gyorsító-erősítő egység. Sokan azonban saját célokra használják, ami rendben is van, ha nem lenne rájuk szükség most egészen máshol.

Beszállni ide egy elhatározás, a többit az angyal intézi. Reklamálni ott kell!

A Felettes Én

Kicsit érzékeny területre értünk, ugyanis ez megint egy olyan téma, amiben elég sokan érzik szakértőnek magukat. Igen ám, de egy új látószög arra késztethet mindenkit, aki ebbe belemélyed, hogy kicsit átmozgassa berozsdásodott meggyőződéseit.

Amikor mi Felettes Énről beszélünk, ugyanaz az érzésem támad, mint Isten vonatkozásában, hogy lesünk fölfelé és minden, ami föntről jön, az elintézzük ezzel. Márpedig ha istent simán ki lehet sajátítani, a felettes ént miért ne lehetne? Tehát lenne egy olyan meglátás, ami szerint ha egy lény benned van, annak ott is kell lennie (amikor azonban távoznia kell, annak is meg kell történnie valahogy). Ha pedig ott van, "jogilag" ő a felettes én abba a valóságba. Ám mindenki érzi itt, hogy Felettes Én alatt mi egészen mást értünk.

A Napangyal kifejezéssel illethető leginkább és technikailag egy pici arany-fehér csillag mindenki feje fölött. A technikai zónában ez igen jól látható, a játéktérről azonban egyáltalán nem. Csak a kiválasztottak számára. Ez a pici csillag folyamatos adatkapcsolatot tart fenn közötted és a forrás között. Amikor a forrás emelni szeretné jelenlétének nyilvánvalóságát benned, akkor lecsatlakozik innen és felcsatlakozik oda. A struktúrában átrendezi a feléd irányuló energiaminőség jellegét (földi értelemben: bazi nagyot ugrik fölfelé a spirituális karriered), és más szintről sugározza feléd a pránát.

Igen ám, de Te egy adott hálózatban vagy, a szívcsakrádon keresztül összekapcsolódva a csillagcsaládod többi tagjával. Tehát ha Te elindulsz fölfelé, óhatatlan, hogy magad után fogsz húzni egy csomót közületek. A Te szinteden mindenki egy önálló objektum, ám a kollektív tudat felől már nem ez a helyzet. A Szürke példája azért igen jó, mert a kollektív tudaton keresztül sok mindent meg lehet érteni az angyali/isteni szférák látás- és gondolkodásmódjából.

Az angyalok többnyire - a próbatételeken túl - szerintem tanulmányozzák, átélik azt, ahogy mi élünk és gondolkozunk. Ugyanis olyan, hogy "lebaszás" náluk nincs. Itt tapasztalják meg bennünk az élményt. De vissza a kollektív tudathoz. A Szürkének is át kellett esnie fejlődése során a tudathasadáson, ami egy kollektív tudatú lény esetén lehet meredeken érdekes. Ő úgy érzékeli a valóságot, hogy "én" nem egy embert jelent, mint nálunk, hanem őt magát. Tehát ha meditáció közben az én és a te kérdésköre felmerül, az még a mai napig tud zavart kelteni a Szürkében. Az énre ugyanis ő azt az alakját érti, akit épp az adott melóra odaküld. Próbálná meg azt, hogy egy pasira áhítozó csajok esetében odaküldi az egyik alakját, de egy másiknak nagyon kell. Úgy összecsattan a két nő, hogy a Szürke csak les, mint a moziban.

A kollektív tudatot más nézőpontból is érdemes megvizsgálni. Ugyanis a különböző kultúrákban és fajoknál teljesen eltérő módokon képes megnyilvánulni. Az emberiség jelenleg teljesen el van ettől választva, ezért olyan egoista mindenki. Ennek gyökere szerintem a nyugati kultúra, mely nagy hangsúlyt fektet az individualitásra, az egyediségre, szemben a keleti filozófiákkal, melyek inkább egyfajta uniformizálódásban látják a megoldást. Ennek az az oka, hogy mindkettő azt hiszi, csak az az irány jó, de ez nem így van: mindkét irány egy helyre visz, csak az egyik az "én vagyok az egyetlen"megközelítésben látja a kollektív tudatot, míg a másik a "vagyok aki vagyok"-ban. Ez utóbbi az akciódúsabb, extrémebb figuráknak javasolt, teljesen más irányszögből értik meg ugyanazt.

Itt az állatvilág példája. Mi azt csak hisszük, hogy az állatok nem kommunikálnak egymással, vagy ez a kommunikáció egyszerű lenne. A mi felettes énünk kapacitása jóval meghalad minket, így van ez az állatok esetében is. Tehát az igen könnyen megvalósítható, hogy az emberi alakod innen felveszi a kapcsolatot mondjuk a kutyád felettes énjével és így a két szint szinte teljesen egyenrangúvá válik a mi érzetünkből, tehát tudsz érzéskommunikációval (sőt, akár gondolatival is) beszélgetni a kutyáddal. Én például egyszer elbeszélgettem egy kacsával. Mondtam neki, hogy nem kell tőlem félnie, erre megkérdezte, hogy ettem-e már kacsát? Mondtam neki, hogy igen, de nem szeretem. Erre vigyorgott, de azért bizalmatlan maradt.

A kutyák pontosan tudják, ki kicsoda. Amikor valakivel szemben egy kutya élménye megjelenik, akkor azt a többi kutya is tudni fogja, amikor találkozol vele. Aztán az ő tapasztalatai is hozzáíródnak az aktához, amit a kutyák vezetnek rólad. A kutyák úgy is tudnak egymással beszélgetni, hogy mindenki a saját lakásában csóválja a farkát, mégpedig érzéskommunikációval. Ez az a kommunikáció, amit az emberiség elfelejtett, de az soha nem tűnt el belőlünk és most újra a felszínre jön. Az angyalok szemében ez magasabb kommunikációs forma, mint a beszéd (ami szerintük extrém módon a felszínre hozta az életteret). Igen ám, de a beszéd az egyik, ami miatt az ember elkülönült az állatvilágtól. Lehet, hogy ez a fejlődés - egy TELJESEN ELTÉRŐ NÉZŐPONTÚ FEJLŐDÉS - egyik állomása. Tehát vannak itt másfajta angyalok is, akik ebbe az irányba segítenek minket. Aztán ki melyik irányból szeretne fönn egy pontba érni, azt döntse el mindenki maga.

A lényeg szerintem ott van, hogy ha képes vagy önmagadban egyesíteni ezt a két világot, akkor kikristályosodik benned egy harmadik, ami mindkettő világból átveszi azt, amit sajátjának érez. Így egyszerre valósíthatod meg a beszédet és az érzéskommunikációt. Ehhez azonban össze kell drótoznod a két eltérő agyféltekéd. A delfinek szemében mi, emberek folyamatosan alszunk, mert hol csak az egyik, hol csak a másik agyféltekénket használjuk. Ha megvalósítottad a Plejád Fénylények által kidolgozott módszert a két agyféltekéd visszakapcsolására (delfin agyminta átprogramozás), akkor képessé válsz a kétfajta kommunikációra és még sok minden másra is.

Ha ezt az állapotot elérted, akkor a felettes éned sokkal markánsabban, mélyebben meg tud benned jelenni. Ahogy benned megjelent, megjelenik a többiekben is, akiktől te az ő szemében nem különbözöl semmiben sem. Ugyanis ő úgy érez téged, mint önmagát, mondjuk egy másik-másik megnyilvánulásban. Tehát a maják minden bizonnyal eléggé ott voltak ebben a témában (In Lak'ech). Tehát amikor markánsabban megjelenik benned, azt te nem úgy éled meg, mint leszűkülést, csak eleinte. Aztán jelentős kitágulásnak éled meg az élményt, ugyanis sem a személyiséged, sem az egyéniséged nem bántja az angyal, ellenben a képességtárad megnövekszik a többiek erejével. Tehát feljebb lépsz és megjelennek benned a többiek. Mint ahogy te is a többiekben.

Ebben a megközelítésben akkor az egón ücsörgő lény a Felettes Ego lesz. A más minőségű istenre csatlakozáshoz (más rezgésszinthez, más rácsatlakozási ponthoz az Arany Sugár áramlásában) másik lény szükséges, bár ezek a lények többen vannak, úgyhogy lesznek akik távoznak és lesznek új érkezők. Kb. ilyen nevek alatt a színpadon mint Ozirisz, Anubisz, Basztet, ízisz, Tollaskígyó, Lucifer és még egy csomóan. Azt hiszem az a legegyszerűbb, ha - folytatván az ember eléggé szeretett bazisarkos leegyszerűsítését - mindenkit egyszerűen Krisztusnak hívunk és akkor nem bonyolódunk bele a sok istenségbe.

Na vannak ezek között a lények között olyanok, akik egyidejű megemlítése mindennel, ami kollektívához köthető, erősen morbid humor kategóriájába köthető élmény. Így értitek meg a meló nagyszerűségét. Szóval ide jó ha van valami keménypályás rutinod, mondjuk egy mlm-es cég, ahol mondjuk a benned létező Lucifert kellene rávenned, hogy álljon össze mondjuk egy olyan fazonnal, mint Buddha. :)

Ez a Felettes Én igazi játékasztala, ahol ő éli meg a valóságot, mihozzánk ez csak lecsapódik. Kicsit reklamáltam nála, de előálltam értelmes és ésszerű ötletekkel is, így ezt a lecsapódást tudjuk számunkra is hasznosabbá tenni. Tehát ha feljebb lépsz, akkor is lesz felettes éned. Ezek szerint, ha lehet nála reklamálni és a dolgok változnak is, nem? Tök logikus.

Amúgy meg ezt az egész Felettes Én témát szerintem célszerű azon a szinten kezelni, hogyha egy kicsit úgy érzed, sok, ami Veled történik, egyszerűen gondolj rá a mindig a fejed fölött ragyogó kis arany-fehér csillagra, töltekezz fel belőle és azzal resetelhetsz. Kimegy belőled sok szemét, amit más emberek mindenféle mintái hoznak létre rajtad, miközben mászkálsz mindenfelé.

Az emberi kapcsolatok

Az ember szociális lény, társadalomban élünk, tehát valahogy kezelni kell tudni ezeket az új képességeket anélkül, hogy túl nagy feltűnést keltsünk. Főleg annak tükrében, hogy ha eddig rendszeresen csináltál valamit, a meditációk miatt (a felcsatlakozás időtartamai) biztos, hogy valahol sérülnek emberi kapcsolataid, mivel a szereped a külső világban egy darabig nem lesz annyira látható, amíg az új szerepre felkészülsz. Az embert ha megértette azt, hogy minek mi a tétje, akkor képes olyan rendkívüli dolgokra is, amiket senki nem nézett volna ki belőle.

Mielőtt megkapod a szerepet, előtte próbák alá tesznek, amiből te semmit sem tudsz, ugyanis sokszor a próbák időben még azelőtt megtörténnek, hogy odajutsz egyáltalán a próbák lehetősége elé. Magukra a próbákra is sokszor csak évek múlva jössz rá, ha nagyon keresed őket. Hogy hogyan kerülsz a próbák lehetősége elé? Úgy, hogy előtte rengeteg kisebb próbákon teljesítettél úgy, hogy erre vitt a sors kereke. Vagy egyszer csak olyan rendkívüli tettet hajtasz végre, ami feljogosít arra, hogy a többiek elfelejtsék azt, amit azelőtt tettél. Csak így kerülhetnek ugyanis az utolsó pillanatban össze olyan lények, akik különben soha nem találkoznának.

Ezek a lények ha találkoznak, itt lenn is azt teszik teljesen más világban élő emberek. Amikor azonban felborul az addig megszokott energia-szolgáltatási rend, mondjuk csak azzal, hogy itt olyan rezgésszintre emelkedett néhány ember, hogy innen megy most már a galaxis felé a legmagasabb szintű energiaszál, az felbolydítja a galaxist. Ha forrón rezonáló szeretetben fürdő barátságos lények védik a szívcsakrát, az csak egyfajta mágiával szemben igen hatásos, egy másfajta simán átmegy rajtuk rövid távon. Rövid távon pedig olyan lényekre van szükség, akik az a bizonyos másfajta mágia területén is otthon vannak.

A csillagcsaládok ugyanis nem állnak meg a bolygó határon. Van olyan csillagcsaládod, akik közül csak Te vagy az, aki a Földön vagy, de ez is a dolgod abban a projectben. Amikor kezdesz felrezegni, ezek a lények is megjelennek benned és ebben a közegben kezdesz Te lenni a meghatározó energiaforrás. Ilyenkor jöhetnek fura dolgok, mondjuk ha egy rovar energiáival harmonizálódsz épp, ezért kell az, hogy ne szarj be, bármi történik az agyadban. Az a rovar is Te vagy már abban a magasságban. Ugye mint említettem, ezek csak karakterek, amiket fönn választanak a játékosok. Aki szintén Te vagy és őt csak érzed, hogy jössz fölfelé.

Vannak olyan lények - mondjuk 160 millió évvel ezelőtt valahol az univerzum egy másik szegletében úgy döntöttél, hogy másfelé mész és a hirtelen távozásod nem mindenki előtt aratott osztatlan lelkesedést - akik utánad jöttek. Ez karma. Minden feljebb zajlik és így ezek a karmikus drámák (figyelem: a vígjáték is a dráma műfajához tartozik) lezajlanak itt lenn a Földön. Ez valahogy úgy történik technikailag, hogy (3D-ben kell magasabb dimenziós témáról beszélnem) idejön a lény utánad most, de ehhez szüksége van itt lenn emberi karakterre. Két fő választása van: leszületik vagy elfoglal, meglovagol valakit. Ez utóbbi simán megy minden más bolygón, de a Föld így nézve igen durva hely, tehát aki biztosra akar menni, leszületik.

Ezáltal ő itt a vérvonala forrásánál megjelenik az ősidőkben. Ehhez tehát, hogy valaki ezt megcsinálja csak azért, hogy elkapja a tököd, elég bevállalós buli. Az ex-mesterem például néhány órával ezelőtt született le így az én idő-relációmban. Mint még egy csomó más lény is. Tehát minden MOST történik és minden, ami a mi történelmünk, az egy hosszú szín-játék csak azért, hogy MOST mindenki pozícióban lehessen. Te végigéled az életeidet, nyomod a sztorikat, tanulsz, fejlődsz és a végére megérkezik beléd az a lény, aki vagy. Vagyis MOST. Mivel a beérkezésed egy biztos pont, előtte téged nagyon semmi baj sem érhet, ugyanis a karakterednek ott kell lennie befogadni a lényt. Utána meg már azért nem érhet baj, mert benned van a lény.

Ha mondjuk ez a lény egy fejvadász, akinek az a dolga, hogy elkapjon, a legjobb pozíció az, ha az emberi alakja a házastársad, amikor beérkezik. Vagy bárki más, aki közel áll hozzád, és ez lehet akár a saját anyád is! Úgy alakul ki itt lenn közelharc, hogy a lények emberi alakjai aktivizálódnak és elkezdik itt lenn megvalósítani a karmát. Amíg csak az emberi alakok vannak jelen, a történet soha nem durvul el, ám a magasabb rezgésekkel járó energiák megérkezése az emberi kapcsolatokat jelentősen átalakíthatja. Ezért az a legjobb megoldás, ha az emberi kapcsolatainkat mi magunk építjük le, amíg fel nem készülünk, ezt pedig csak meditációkkal érhetjük el.

A helyzet nem egyszerű, ugyanis a karmát legkönnyebben úgy lehet oldani, ha nem adod vissza, hanem mindkét oldalon meggyőződéssel és építő szellemben dolgozzátok fel. Ez pedig sokkal könnyebb, ha közeli a viszony, így a legdurvább karmákat családon belül tudjuk mi feloldani. Addig pedig egyszerűen nem engedjük a felszínre a lényt és így nem okozunk kárt senkinek, sőt! Miután a karma oldódott - amihez amúgy nem baj, ha partner a lény is - minden emberi kapcsolatunk, ami érintett ebben, erősen feljavul.

Azt azért elmondanám, hogy erre egy lény sem számított, amit itt talált, úgyhogy a versenypálya most erősen csúszós a kiszámíthatatlan esők miatt. Ja, és sok lény úgy tudja, hogy felfelé ívelő életpálya vár rá nagy luxusban.

De mostanra már mindenki túl van a nehezén (előző életek) és most jön a finálé. Ebben azért jobb részt venni úgy, hogy átlátsz, amit csak tudsz belőle, mint bután végigpislogni emberi kapacitási szinten, nem? Hm?

Ezért a legfontosabb dolog: SENKI SEM ELLENSÉG! Erre úgy kellett rájönnöm, hogy egy csata során észrevettem, hogy erre emlékszem, évekkel ezelőtt már. Csak a másik oldalon álltam. Így jöttem rá, hogy az idő egy spirál és amikor mi lövöldözünk, az minket fog eltalálni, ha átértünk a spirál másik oldalára. Főleg úgy, hogy ha magasabb dimenziós tudatszinten teszed ezt, akkor aztán tényleg hülyének néz ott kívülről mindenki, aki látja mit művelsz. Ez a mi nézőpontunkból olyan, mintha te látnál az utcán valakit, aki hol az egyik öklével, hol a másikkal veri pofán saját magát.

Na jó, elmesélek egy sztorit, jön a kérés erősen, hogy a karmát jobban megérthessük. Amikor császkáltunk az univerzumban, egy hatalmas birodalomban kötöttünk ki. Volt császár, császárné, és egy hercegnő, egy igazi akaratos, otthonülő, elkényeztetett picsa, ám rendkívül okos, kemény és tök jó nő. Mivel mindenre és mindenkire bazi gyorsan ráunt, ez a kérőkre és kérőjelöltekre nézve életveszélyes pozíciót jelentett és a végére már csak egy hülye vállalta. Ott ült a birodalom csúcsán valaki, aki halálra unta magát és úgy próbálta ezt enyhíteni, hogy különleges palotákat kezdett építtetni magának. Pont egy ilyen átadási ceremóniája előtt érkeztünk. Azt rögtön láttam, hogy ennek a palotának is kb. néhány hónapja van a ráunásig, és úgy döntöttem, kicsit felkavarom az eseményeket, hátha kijön belőle a hölgynek egy kis kaland. A saját tűzijáték ceremóniájuk után kértem, hogy én is átadhassam az ajándékom egy hatalmas élmény formájában egy kis saját - otthonról hozott - pirotechnikával is. Aztán gyorsan lépni kellett, de még eljutottak a hírek hozzánk, hogy amikor a palota az alapjainál felrobbant és az egész épület összeomlott, a kisasszony lábaiból úgy kiment az erő, hogy ott helyben összerogyott.

A mi tér-idő értelmezésünk szerint a hölgy kb. nemrég érkezett egy akkora flotta élén, amit elképzelni nem tudtok, átszelve nem egy univerzumot, hogy ránk találjanak. Mivel nem képes kivárni az időt és a meglovagolási kísérletek sem annyira jöttek be, kénytelen volt leszületni. Mondtam, hogy őrült a csaj. Na ilyen egy karma és ha itt lenn ezt vele megoldom, akkor a csaj nem fogja szétlőni a Földet, mikor konkrétan ideér.

Kb. ilyen történetekkel vagyok tele, de Ti is! Minden esemény most kezd elérkezni a gyújtópontjához és a történések elindulnak, ahogy azok végeztek a karmák megtisztításával, akik erre lettek felkészítve. Szerintem mindannyian meg fogjátok érezni és lehetetlen lesz nem észrevenni! Csak nézzétek az embereket magatok körül és figyeljétek a kapcsolataitok minőségeinek változásait. Ha ezeket nem látod, kérdezz befelé, hogy mi hiányzik még neked hozzá... (holopink)

A hierarchia

A hierarchia lényege az, hogy ki irányítson kit. Előző írásomban utaltam arra, hogy olyan, hogy hierarchia nem létezik. Mégis van. Ha ezt kifejtjük, mindent sokkal jobban érthetünk.

Ahogy az emberiség elhúzott az anyagi valóság belsejébe, a közöttünk lévő összes kapcsolati forma követte ezt és az ego térnyerése után minden átalakult. Ma nekünk ez az átalakult világ a normális, Ez valójában egy szélsőség felé erősen kilendült állapot mások nézőpontjából. Ebben az állapotban pedig az teljesen elfogadott dolog, hogy valaki hatalmat gyakoroljon mások fölött. Mivel a világ tükör, minden bizonnyal mi is ezt tartjuk valakik felé. Ebben a közegben minden sokkal nyersebben mutatja meg a fönti valóságot, tehát számukra is jobban látható formában közölnek általunk valamit, amit már ők is meglátnak. Szerintem olyan, hogy fizikai világ, ezért létezik. Aztán lassan kiderül, mire alkalmas igazán.

Ahogy az emberi társadalmak elkezdték megszervezni önmagukat, kialakult a hierarchia. A játéktéren mindenhol létezik, még ott is, ahol ezt lelkesen tagadják. A hierarchia általam értelmezett módja eléggé funkcionális. Szerintem csak a mindjárt fölvázolt módon működhet jól olyan helyzetben, amibe kerültünk: Ha nincs meló, egymás között nincs rangsor, csak helyzet-szituáció. Azonban ha meló van, mindenki a helyére rendeződik és tudja is, hol a helye az adott projectben. Ugyanis mindenki másra van alapvetően felkészítve és abban, amiben ő, abban ő is van az adott feladat csúcsán. Ma úgy van ez még értelmezve, hogy van egy statikus hatalmi csúcspont, ami irtó polihisztor, fix emberekkel. Fix emberek szerintem - amíg erre érdemesen rezegnek - megmaradhatnak egy dinamikus menedzsmentben.

Abból a nézőpontból érdemes ezt továbbiakban kezelni, hogy van egy Feladat-struktúránk (ég), ahol úgy kezeled a másikat, mintha egy ugyanolyan teljes jogú játékos lenne egy játékban mint te, csak más a "szakterülete"; és van egy Színpad-struktúránk (Föld), ahol az illúziós játéktéren a játékban elfoglalt pozíciódban látod saját magadat, ahogy az életedre nézel.

Az amúgy megint csak illúzió, hogy itt bárki is a csúcson lenne. Csak úgy tesznek, mintha ott lennének, a nagy többség ezt elfogadta és az intézmény megjelent. Valójában ez sem egészen csúcs, mert mi egy gömbben vagyunk és a gömbben nincs csúcs. Aki most a csúcson érzékeli önmagát úgy hiszi, hogy minden, ami történik, az belőle indul ki. Ez azonban nem egészen van így. Mindenki mindenki programjait hajtja végre. Például amikor egy kis időre elképesztően magas szintre húztak engem fel, akkor nekem csak annyi volt a dolgom, hogy "leokéztam" egy csomó dolgot, amiket már mások kívántak. Ahogy lejjebb érek, ugyanez történik, csak egyre inkább megjelenik bennem az ego és ezek a leokézások már saját akaratként és szándékokként jelennek meg.

A hatalom tehát illúzió. Inkább felfogható egy szerepnek, ami során a karakter igyekszik az anyagi világban elfoglalni minél cicomásabb helyet, minél nagyobb befolyásra a környezete felett. Persze ez az illúzió rendkívül hiteles, ha erről nézzük, amerről leginkább érzékeljük is a hatását. Akkor is fura lesz, amit írok, de aki a hatalomban van, az is sokszor a te "parancsaidat" hajtja végre a saját ötlete címén. Már most, és itt most a "te" alatt nem az egód értendő. Azt ki kell érdemelni és akkor már ő is beleszólhat a dolgokba, ez pedig azt jelenti minden bizonnyal, hogy meggazdagszol. Ebben az esetben javasolt az - hogy elkerüld az illúzió csapdáját - hogy úgy élj, bármid amid csak van, arról bármikor le tudj mondani egy kézlegyintéssel ha kell, és akkor belevetheted magad az eseményekbe.

Tehát a valódi irányítási rendszer szerint mindenki egyenlő jogon ad ki impulzusokat a rendszerbe és ezeket az impulzusokat felfogják azok, akik képesek a programozásra, ezt ők meg is teszik. A program megjelenik a rendszerben és akik a hatalom csúcsán vannak, kiadják mágiaként, ami aztán folytatja tovább útját a megvalósulásig. Tehát amit te első vonalas valóságként érzékelsz, az már csak a legvége az eseményeknek és sokszor arra sem jössz rá, ki áll az események mögött.

Bizonyos angyalok nagy arcát úgy érthetitek legjobban meg, mintha ti beszállnátok egy időgépbe, visszamennétek az ősemberig és villognátok nagy arccal a magatok felsőbbrendűségében. Ám mint ahogy az ember elfelejtett valamit, az angyalok is ezt tették. Az ember pedig elég jó példát mutat most a bizonyos angyalok felé azzal, hogy ezt előhozza magában. Ha ezt egy ember képes megtenni, egy angyal ne tudná?

Érdeknélküliség ebben a világban

A vallások és sok eszmerendszer szerint az érdekeinktől meg kell szabadulnunk és el kell jutnunk az érdeknélküliség állapotába. Ekkor vagy ugyanis Krisztus-tudatszinten és ekkor már érted is, ami ide le van igazából írva.

Elképzelhetitek a helyzetet, hogy olyan lények, akik segíteni jöttek nekünk olyan világokból, amik háááát nem ilyenek, valahogy alkalmazkodniuk kell ehhez a környezethez. Ezek a lények testesítik amúgy meg a lényed pozitív, úgy is mondhatnám - isteni - aspektusait, ők a jó világokból érkező másik Te. De vannak olyan lények, akik szintén segíteni jöttek nekünk, ám ők akkor ezt még nem tudták (hisz akkor nagyívben leszarnak minket és elkerülnek). Ők pedig a lényed negatív aspektusait megtestesítő lények a rossz világokból.

Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy mindenféle lények egyszer csak idejönnek (amúgy van ilyen is, nem is kevés, mert itt a kíváncsiság nem kispályás szintű), hanem összehangolódsz velük. Te is változol ennek hatására és ők is. Amúgy pont ezért van létszámukban sokkal kevesebb jó magasabb dimenziós lény itt, mert ők az ilyet szeretik otthon ülve meditációban lerendezni (nekünk ilyenkor sokszor angyalokként jelennek meg, mint ahogy mi is nekik), a rossz lények meg azonnal akciózni kezdenek.

A mi helyzetre hangolódásunk kezdeti hatékonysága nagymértékben függ attól, mennyire tudjuk az érdekeinket összehangolni a helyzettel úgy, hogy ezt a jó lény is elfogadja benned. A rossz lény már érti az egészet és csak röhög. Az érdeknélküliség lehet hogy baromi meggyőzően hangzott a Föld történelmében visszanézve valamikor, ám ma már nem feszítenék keresztre azt, aki ezzel próbálkozna, de jól kiröhögnék, az biztos. Ha ezt a szót azonban lefordítjuk mai nyelvre, az abszolút közérdek áll ehhez a legközelebb. Szerintem pont ez az a tipikus eset, amikor két világ találkozik, egyről beszélnek, ám eltérő fogalmakkal és ezért képesek akár egymással háborúzni is.

A bennünk élő Krisztus azért van kiakadva az egyéni érdekeken, mert ő az egészet komplex módon látja, sokkal nagyobb látószögben. Az ő szemében a mi - akár - legnagyobbnak tűnő érdekeink is csak jelentéktelen akadályok az ő - tehát a mi közös - harmóniája útjában. Az ő rendező ereje ugyanis mindenkit a helyére rakna, ám figyelembe kell vennie mindenki saját helyzetét (ez nekünk maga a tanulás) és valahogy rátenni arra a pályára, amin haladnunk kellene. Lehetőleg megrázkódtatások nélkül.

Az átmenet útja - ami ennek az anyagnak egyik rendeltetése - céljai között áll, hogy minél kisebb megrázkódtatást biztosítson. Pontosabban szólva, a túlzásoktól és aránytalanságoktól amennyire tud, tisztítson meg.

Akkor jönne néhány kérdésem:
  • Mi van akkor, ha nekem az az érdekem, hogy itt érdeknélküliség legyen?
  • Mi különbözteti meg az érdeknélküliséget az abszolút közérdektől?
  • Miért képes az érdek érzelemhez rendkívül hasonló hullámhosszon rezgéseket generálni?
  • Hozhat-e újat az érdek valamilyen szintű beillesztése a fejlődési útba?
  • A szabad akarat tanulmányozásához nincs-e vajon szükség az egóra?
  • Az érdeknélküliséget úgy is képes vagy nekem prezentálni, hogy nem 5 évig tart, rongyolódsz le a nullára és vág úgy pofán a semmiből a tanítás, hanem hogy békésen, gyorsan itt és most meg is értsem?
Ugyanis szerintem az ilyesmi kérdéseken történő elfilózgatás különösen időszerű akkor, amikor bizonyos hatalommal rendelkező lények azon gondolkoznak, hogy kivesznek minket a fagyasztóból és egyből beraknak a sütőbe. Nemtom, buta emberi ésszel én kivenném kicsit leolvadni és hagynám, hogy lassan melegedjen fel. Lehet, hogy meg se kell sütni, mert így finomabb lesz. És persze alkalmasabb arra, amire ez a fizikai világ olyan izgi nektek (nekünk), nem?

Végül a legnagyobb segítségként a szeretetről. Kétféle szeretet van: az egyik az egóé, a másik a szívé. Szinte mindenki összekeveri ezeket, de fogódzkodjatok meg: ez a játék egyik lényege. Csak az ego tud túlszeretni, kifagyással büntetni. A szívé minden esetben feltétel nélküli (tehát középről sugároz), hiába akarják egyesek ezt megkérdőjelezni. A mi világunkban itt jelenik meg a valódi érdeknélküliség. Mindenki szívében.

Egymás megtisztítása

Ezek az írások amúgy sem a kocarobogósoknak szólnak, de itt most kiteszem a képzeletbeli spirituális piros karikát, benne a 18-assal. Felfoghatjátok ezt egy előadássorozatnak is, amit akadályoztatásaim miatt nem áll módomban személyesen megtenni. Ennek alapvetően az volt az elsődleges oka, hogy ez a hálózat felépüljön. Elképzelhetitek, milyen az, amikor valaki kiépít egy ilyet úgy, hogy minden gondolatát figyelik. Rendszergazdák orra előtt megépíteni, na az a művészet.

Első dolog az, hogy megszabaduljunk ezeknek a rendszergazdáknak (inkább vállalati informatikusok a jobban közelálló ehhez) a befolyási övezetéből és a látóköréből. Ez nem nehéz, ha program vagy, mert akkor irtó könnyű egybe olvadni előlük a környezettel. Ezt nem kell mindenkinek megtennie, de aki a tisztogató melót végzi, azoknak nem árt egy ilyen.

Az, hogy kik ezek az emberek, azt nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, kik a tagjai ennek a hálózatnak, hányan vannak és hol, csak egyet tudok. Elképesztően erős. Innentől kezdve nem lehet azt sem tudni, vajon Te tagja vagy-e ennek, vagy végzel-e bármilyen háttérmunkát, ami ehhez köthető. Lehet ezt emberi szinten abszolút nem tudatos módon is végezni, eltekintve akkor néhány igen furcsa hatásról, amire nincs magyarázat. Különböző neveket adnak ennek a műveletnek, amit csinálunk, az egyik kedvencem ebből krisztus második eljövetele, de a tollaskígyó (Quetzalcoatl) érkezése sem nagyon marad ettől le.

Ha az azték karmikus környezetben élők is szeretnének egyet kapni a tiszítólöketből, akkor idetolok egy kis emlékezetfrissítőt. Merhogy ez egy tipikus "tudd, hogy értsd" situation:

"Noha nincsenek bizonyítható forrásaim, de Montezumának és követőinek gombalátomásai valószínűleg összefüggésben állnak az írott történelem egyik leghihetetlenebb előrejelzésével. Az azték legenda szerint Huitzilopochtli legfőbb vetélytársa Quetzalcoatl volt, ki évszázadokkal azelőtt elhajózott Mexikóból kelet felé. Ez az isten, akit szakállas fehér emberként ábrázoltak, azt üzente nekik, hogy visszatér és visszaveszi királyságát az azték naptár "egynád" évében, ami 1519, ugyanazon év, amikor Cortez flottái feltűntek Veracruz előtt." (Jim de Korne: Pszichedelikus sámánizmus)

Szóval első lépés mindenki fejében a dolgok helyükre pakolása, majd egy kis tisztítás. És felszabadul egy csomó kapacitás, mint a lemeztöredzettség-mentesítés és lemezkarbantartás után. Aztán jöhetnek a vírusirtók és utána egészen másképp érzed magad. Tehát Te is kellesz ahhoz, hogy le lehessen Téged tisztítani, mert ha Te nem teszel önmagadért semmit, más miért tenne bármit érted? Persze megvárhatod a végét, hogy majd jön az önzetlen Krisztus a feltétel nélküli szeretetével, de akkor itt miért olvasod ezeket?

Erre a hálózatra alanyi jogon fel lehet kerülni, és alanyi jogon le is lehet róla kerülni. Csak baromi nehéz mind a kettő. Ugyanis kellesz hozzá Te is!

Szóval egymás megtisztítása történhet kettő módon: Az egyik, csak önmagadra koncentrálsz és megtisztítod magad. Ekkor a környezeted azt a tisztaságot fogja visszatükrözni feléd, amilyenre ez sikerült. A másik, a "csak az lehet boldog, akinek a környezete is az" elv szerint csak a környezetedre koncentrálsz és ha ők letisztultak, akkor Te is ezt fogod feléjük visszatükrözni - hisz nem is tehetsz mást - tehát megtisztulsz. A kétféle technika amúgy remekül kiegészítheti, erősítheti egymást, ha jól koordináljuk.

Ha minden gyorsan történik, akkor a változással sem lesz másképp. Megjelenik a csillagcsaládod valamelyik tagjában - akivel többek között a szívcsakrádon át vagy összekötve - egy isten. Óhatatlan, ha benne megjelenik, akkor benned is meg fog. Ez függ a lény rangjától - így a nevétől - hogy egy ilyen érkezés milyen szintre következik be (hova a könyvtárstruktúrában) és így mennyi csillagcsalád érintett ebben. Mivel mostanában szinte futószalagon érkeznek a különböző istenek, kár, hogy nem látom némelyiteket, amikor beérkeznek.

Ugyanez egy másik szférában úgy néz ki, hogy az arany-fehér Fény minősége mindenkiben megváltozik. Ez a fényminőség szorítja ki mindenkiből a már nem kellő töredékeket és ezt a játékot élik meg sokan külső-belső háborúként. Az ego nem tűnik el, csak a helyére kerül. A tisztulás tehát megtörténik. Valahogy. Mi végezzük.

Az ellentétek tánca

Nem titkolom annyira, hogy ez az anyag időnként a pozitív, időnként a negatív oldalon hullámzik. Ennek számos oka van, de a Harmónia Tánca, amit most járunk ezen túl még számos érdekességet tartogat számunkra. Megélhetünk olyan élményeket, amiket azelőtt soha. Itt van mindjárt isten emberi megtestesülései, akiknek olyan szintű istenkomplexusuk alakult ki, hogy gyógyításként csak a "teli gatyában hígfosás mellett totális rettegés valami ismeretlentől" élményét lehetett prezentálni. Ha már Ti is így, akkor mi is tudunk ilyenek lenni.

Mindentől függetlenül ezt fönn tényleg élményként élik meg. Mint ahogy telifényes jó mesterek negatív figurákban, míg a sötétség naaaagy angyalai pozitív figurákban landoltak többnyire. Így mindkettő azonnal vissza akar húzni a saját oldalára és szépen mindenki kiköt középen.

Az ellentétek tánca remek móka, ha már kitomboltuk magunkat és - jobb híján - elfogadjuk a helyzetet. A fejlődésem során amúgy is ide-oda estem, ahogy a látószögek nyíltak kifelé, úgy kezdtek egyes dolgok épp az ellenkezőjének kinézni, mint előtte, majd újra vissza és így tovább. Lassan minden kikötött ott, hogy az egész egységben mozog, csak benn éljük mi ezt annyira szétválasztva meg. Ezért is cumi sok lénynek az, hogy vannak vágyak, amik tök normális, hogy kiélnek, igen ám, de ott már eltűntek olyan dolgok, amik még itt meg vannak és ha az emberi karakter nem kap észbe és állítja le a lényt, akár börtön is lehet a dolog vége. Legyen kontrollotok a lény felett, mert ti vagytok itthon és ti tudjátok a járást. Ezeknek ez olyan, mintha Crocodile Dundeet akarnád elkapni Ausztráliában. Az írott jogszabályokat annyira nem ismerik, az emberek meg elhiszik az "égi védettség" dumát, de az nem arra vonatkozik, mint ahogy itt sokan gondolják.

Mindenki azt hiszi, hogy létezik nyílegyenes út. Létezik is, csak akkor azt átvitt értelemben kell érteni, mert irtó kanyargós. Az ezoterikus társaságok gurui ott tévednek, amikor azt gondolják, az ő egyenes útjuk majd másnak is az lesz. Az ő egyenes útjuk másoknak jelenthet nyílegyenes szakaszt fejlődésük során, de sosem teljes utat. Ha felfelé törekszünk, akkor megjelenik bennünk a másik oldal. Ha elutasítjuk, ott fogunk toporogni egy helyben, amíg lényünk teljességét el nem fogadjuk. Tehát ez a nyílegyenes út többször is megjárja a túloldalt oda-vissza, mire rájövünk, hogy nincsenek oldalak és mégis vannak. Ez nem értelmetlen, ha megfejtjük, mindjárt sokkal többet tudunk meg az illúzióról.

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ez igaz és itt ez azért fontos, mert ez a természetes vonzódás segít minket a harmónia felé. Ugyanis a másik is valahol te vagy, ha elutasítod, önmagad egy részével teszed. Nem kell azt tenned, amit nem akarsz, de mást se korlátozz és ha erőszakos tiltakozásba kezdesz, akkor csak a látens vágyadat fejezed így ki, amit valójában önmagadban fojtasz el. Nem azt mondom, hogy most mindenki gyökeresen fordítson hátat eddigi életének, hanem inkább váljék a másikkal szemben türelmesebbé és toleránsabbá. Minden leszokás kulcsa az elfogadás. Ezt pedig szinte természetessé teszi az isteni szellem, amit megint csak némelyek közülünk lehelnek a többiekbe. Ha pedig már telítődtél vele, azt kisugárzod és így az is fog egy idő után feléd is érkezni másoktól. Ehhez persze - főleg ha gyorsan változnak az események - lehet, hogy majdnem a teljes kapcsolatrendszered, baráti köröd lecserélődik azokkal az új emberekkel (a csillagcsaládod tagjaival), akik veled sokkal jobban együtt rezegnek.

Szóval akik a harmónia felé tartanak, legyenek arra felkészülve, hogy az ő változásuk óhatatlanul kihat a csillagcsalád többi tagjára és ez nem mindenkinél vált ki pozitív hozzáállást. És akkor még finoman fogalmaztam. Ennek a gyakorlatban az lehet a jele, hogy amikor előrelépünk a "háttér-hierarchiában", az illúziós hierarchiának a csúcsain ücsörgőknek ez nem tetszik és kipécéznek maguknak. Ellened fordítják a többieket és magányossá válsz. Ám pont erre a magányra is lesz szükséged! Mintha egy lény finoman erről is és arról is egyengetni próbálja az utadat és néha a rossz eszköztárához kell nyúlnia, hogy rátegyen egy másik pályára. Ezen a szinten az ellentétek tánca egy szóló tánc. Ahogy haladunk egyre lejjebb, úgy lesz egyre nagyobb a tömeg a táncparketten.

Ahogy viszont haladsz egyre fölfelé, ugye úgy szűkül a kör. Így amikor már csak ketten maradnak, akkor Te vagy az isteni lényeg és maga a gonosz egyszerre, hisz ekkor már csak ez a két pólus maradt. Mivel már nem vagy te sem az, aki voltál, ezeket le is tudod kezelni. Nekem fura volt az elején, hogy egyszerre önfeláldozok, mindenkin csak segítenék és tök jól elvagyok a szeretetben, aztán vált a polaritás és máris a másik oldalon találom magam azokkal a feladatokkal, amiket ott kell elvégeznem. Aztán állni kell a sarat lelkileg is, mert ilyenkor sokszor látja az ember katasztrófák képében vissza azt, amit csinált, ha ráismer. A tánc itt már ide durvul és ha a két pólus közeledik benned egymáshoz, akkor már a belső íven haladsz a középpont felé, és nem kifelé a rendeződés kezdőpontjába.

Az ellentétekről befejezésként. Ha abból indulunk ki, hogy Mária (akiről mindent tudunk) és Magdolna (akiről semmit sem tudunk) egyesülésével létrejött Mária Magdolna (a közép), akkor Jézus Krisztusra átfordítva Jézus lesz a pozitív pólus, Krisztus csakis a negatívon lehet. Ezen a logikán továbbhaladva akkor Krisztus nem lehet más, mint Lucifer, Magdolna pedig a női alakja. Amúgy jobb szeretném inkább az egyiptomi terminológiát és neveket használni, ebben az esetben viszont ezt kevesebben értenék. Nem baj, így majd mindenki egója kicsit kipárolog, amikor felháborodik azon, amit olvas. Amúgy Luciferből simán kinézem, hogy eljátssza Krisztus szerepét, ha másért nem, poénból.

A previzionális pregosszukció

A cím lehet, hogy durvának hangzik, de csak elsőre. Ugyanis épp most találtam ki, gondoltam jól mutat egy ilyen tudományoskodó cím is ebben az anyagban. Elég sok kritika ért a szabados stílusom miatt, így most valamivel igyekszem helyreállítani az egyensúlyt. A másik, hogy ha egy fogalmat én találok ki, akkor abba azt pakolok bele, amit én akarok. Kb. a vallások is így alakulhattak ki, ám tőlem igen távol áll mindenféle kötött intézményesített forma. Lehet együtt is haladni másokkal, miközben az egyéni utat járjuk.

Eddig sem voltam szívbajos az elkalandozások terén, itt viszont szerintem csak kalandozni fogunk, erre kiváló lehetőséget ad az a keret, ami a címben bizonytalankodik. A kritikusoknak igyekszem külön megfogalmazni a gondolataimat, amiket néha csak úgy pronyó módon szimplán ide kiírok.

Alapvetően a nőket a fasz érdekli, a pasikat meg a pina. Azokat a lényeket, akiket az anyatermészet ihletett és teljes pompájukban örvendeztetik magukat női mivoltukban, az eredendő energiahatások a felfelé irányuló férfi szimbolika iránt mutatnak belső és külső érdeklődést, míg a férfias jelleg alatt élő lények pedig a sokszor lótuszvirágként szimbolizált vénusz-dombot tekintik folyamatosan elérendő célként. Ugye mennyivel rövidebb és érthetőbb az alapverzió?

Az eddig preferált fejlődési forma nemes egyszerűséggel lazán átlépett ezen a problémán, ami nem akkora ügy, csupán az életben maradási ösztön után a második legerősebb emberi hajtóerő, megtagadta magától. Ugyanis ha valóban komolyan gondolod ezt a nagy szellemi fejlődést, akkor ettől a vágytól is meg kell szabadulnod. Ezzel bizonyos érelemben egyetértek (ha abból indulunk ki, hogy az adott ember egy szánalmas hülye), hisz én is így jutottam el ide (tehát egy szánalmas hülye alapbeállításként), mondjuk az elsők között ideérve ez megbocsájtható. De mi legyen azokkal, akiknek már nem kell utat törniük és elég csak a saját belső fejlődésükkel foglalkozniuk?

Egyedül vagy partnerrel. Ez a két lehetőség van. Ha partnerrel, akkor viszont ide amit leírok, az életbevágó lesz, ha a párkapcsolatban élők közül legalább az egyik elindult ezen a turbóliften fölfelé. Kezdjük ott, hogy már kapcsolatban lévők közül egyszer csak az egyik aktiválódik. A másik szemében ő onnantól valószínűleg egy ostoba hülye lesz, aki megkattant. A kapcsolatnak pedig előbb-utóbb vége. Mivel az ember nem szereti elhagyni a biztosat a bizonytalanért, kevesen hallgatnak a belső hangra és választják az egyedüllétet, ami kell a magány értékes állapotához. Ha pedig átugrunk az egyik kapcsolatból a másikba, nem nagyon tudjuk magunkat belül rendezni és újra tele leszünk a külvilág felé húzó igen erős impulzusokkal, amikor a célunk már más, ezzel ellentétes, befelé fordulás lenne.

Mondjuk a személyes véleményem az, hogy ha valaki nem képes elfogadni a partner változásait és követve alkalmazkodni az újhoz, akkor ő nem is igazi partner. Tehát ha párkapcsolatban szeretnénk fejlődni, kell a partner támogatása. Egy csomó dologtól el kell rugaszkodni, ami meghatározza a hétköznapokat és feltétel nélküli teljes elfogadás állapotába érdemes ilyenkor lenni. Ha megvan a szeretet, ezeket ide ki se kellene írnom. Ha nincs, elvileg akkor se, de "sose becsüld alá a hülyeség erejét".

Döntsd el Te, vajon kell-e neked a nő (pasi) úgy is, hogy:
- Mivel neki meg kell állítania a világot, nem lesz neki fontos se az idő, se a megbeszélt programok, semmi, ami fontos a külvilágban.
- Mivel a belső világa feléled, szótlanná válik és sokszor mered csak maga elé és ilyenkor ingerülten reagálhat sok mindenre, ami (aki) ebből kizökkenti.
- Ha van a felek között féltékenység, birtoklási vágy, irigység, stb. az igen nagy gondot okozhat mind a nyugalmat igénylő meditálónak, mind azoknak a harmadik személyeknek, akik belekeverednek ebbe, ugyanis bármilyen indulati töltéssel rendelkező energia igen erősen kicsap ilyenkor.
- Az illető egy idő után olyan képességek birtokába kerül, hogy mindent tud és mindenen átlát. Nem érdemes előtte vetíteni, hacsak nincs meg ehhez a képességed.
- Amikor valaki ilyen fejlődési pályán van, a - privát programjai, amik már föntről érkeznek - dolgai kivételével teljes körű kiszolgálást és ellátást igényel. Ám ezzel vissza is lehet élni.

Sorolhatnám még, és azt hiszem ezek után teljesen érthető, miért a magány az, ami a legideálisabb fejlődési forma. Otthon egyedül. Aki erőt szerez, annak mentesülnie érdemes a külvilágtól, amennyire csak tud, hogy ne keveredjen mások alacsonyabb rezgéseivel, amikor épp ezektől szabadulna és a finomabb rezgések felé tart.

Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy a leghatékonyabb a vegyes forma. A testiségtől csak abban az esetben érdemes elzáródni, ha a felek a testben a lélek templomát már nem látják. Abban az esetben, amikor magány, elzáródás és elvonulás időszaka kezdődik, azt partnerrel is meg lehet csinálni, ha a partner ezzel szemben teljesen megértő. A fejlődés során rövid szakaszok váltogatják egymást. Van, amikor teljesen el kell vonulni, ez sokszor napokat-heteket is jelenthet, ilyenkor legjobb a kaját is csak letenni az ajtó elé. Van, amikor lehet szexelni is, ám vigyázni kell arra, hogy a belső hangra minden esetben figyeljünk, ha nemet mond, ne bíráljuk fölül az ego szülte vággyal. Ugyanis egyáltalán nem mindegy mikor és kivel teszed. Ismerek olyan lányt, akinek a fejlődése itt futott a betonfalnak, falta a pasikat, amikor pont vigyáznia kellett volna az energiarendszerére, meg is szállták és igen durva csata volt belőle kiverni a behatolókat. A szerepét is másnak kellett átvennie.

Úgy képeld el, mintha elvonulnál egy kolostorba távol a világ zajától úgy, hogy épp a világ zajának a kellős közepén csücsülsz. Meg lehet teremteni mesterségesen, akár itt a város közepén is a feltételeket, ha ismerjük a szellemiséget, amit innen is csak megérezni tudtok, megtanulni nem. De elég, ha figyeltek mindig és mindenkor a belső hangra, hallgattok is rá és bíztok is önmagatokban. Ekkor ennek az egész weboldalnak nem is lenne semmi értelme, én is biztos találnék kellemesebb programot, mint itt írogatni. Dehát a belső hang...

A közép

Újabb problematikus kérdéshez érkeztünk, ami remélhetőleg egészen eddig lesz az, amíg el nem filózunk rajta. Pont mint minden mással. Egy barátom szerint olyan amúgy sincs, hogy probléma, csak megoldásra váró feladat. Vannak ilyen barátaim. Egy másik pl. azt mondta a papnak: tudja mi a különbség kettőnk között? Maga hisz istenben, én meg tudom, hogy van isten. Kíváncsi vagyok arra, hogy akinek meg én vagyok a barátja, az milyen geget idéz tőlem, ugyanis ilyen most nem jut az eszembe.

A közép azért izgi, mert ha már magasabb dimenziókat érzékelsz, elkezded érezni a többi világban zajló hatásokat is. Ez lehet igen csalóka, mert feljebb rezegsz, egyszer csak érzed, hogy az asszony egy hatalmas kurva. Még konkrétumok is érkeznek. Ha te erre kést rántasz és nekiesel, ő csak les, mert amit érzékelsz, az nem ebben a valóságban történik, hanem egy másikban, ahol az asszony (aki lehet hogy nem is a feleséged) tényleg egy kurva. Aztán egyszer csak kiderül róla, hogy egy szent, és összemész előtte, akkor meg lehet, hogy az ellentétes irányból érezted meg őt. Mi vagyunk középen és valahogy meg kell oldanunk, hogy ez az alapvető két oldal tudjon egymással ebben a világban harmonikusan együttrezegni. Mindez azért, mert feljebb rezegtél és az eltérő valóságok energiái teljesen egyenrangú hatásokként jelennek meg benned, hiába csücsülsz csak az egyikben és fingod sincs arról sem, hogy egyáltalán létezik a többi.

Amúgy a szerelem ezt a problémát megoldja, amíg tart (ilyenkor ez olyan, mintha védett zónában lennél), ám előtte és utána belekerülsz egy közös melóba, az érzések harmonizálásának dzsungelébe. Szerintem sokan, akik nem vagytok szerelmesek, pontosan tudjátok miről beszélek, csak itt minden valahogy le van egyszerűen írva. Minden találkozás egy pici láncszem a nagy egész harmóniába hozása irányába.

Ha te valamiben képviselsz egy szélsőséget és belemerevedsz, akkor az élet eléd hoz valakit, aki a te szélsőségességed tükörpéldáját vetíti eléd... és Te is ő elé. Vagy sima tükröt és akkor egy-az-egyben visszatükröz, van hogy fordított tükröt, ilyenkor egy pedantomán nő összetalálkozhat élete legrendetlenebb pasijával. Ha pedig megtörtént az összekapcsolódás, csak együtt tudnak kimozdulni ebből, tehát a pasi addig lesz rendetlen, amíg a hirtelen felbukkanó rendvágya ki nem lendíti a csajt a mániából. Vagy fordítva.

A vetítés olyan, hogy néha te se érted miért voltál valakivel olyan, amilyen. Nem is tudsz másmilyen lenni vele. Ha ez már zavaróan erős, akkor már sokkal erősebben vetítesz neki vissza. Technikailag ez történik, hogy mindkettőtök csakrái vetítenek a másikra, aki ilyenkor olyan, mint egy mozgó vászon. Tehát amikor zavar a másikban valami, akkor az jelzés neked. Ennek megértésének tükrében remélem hozzájárultam néhány romos kapcsolat meggyógyításában, vagy felbontásában.

Az, hogy most ilyenkor jót teszek-e vagy rosszat, csakis látószög kérdése. Sokatokkal azért kellett háborúznom, mert csak akkor voltatok hajlandók beszüntetni a harcot, amikor a látószögetek olyanra szélesedett, hogy ebben az ellenséges figurában megláttátok a jót. Csak épp nem rövid távon, a bedurrant agy pedig általában rövid távú játékos. Mások meg pont ellenkezőleg tettek, a sok csak jónak látásba egyszer csak beesett néhány nem egészen ide illő info. Ha elfogadjuk, hogy minden embernek van jó és rossz aspektusa és sokszor nem tudni, melyik melyik, hiába látszanak jól, akkor közép felé vagyunk már.

Főleg ha ebbe a komplikált helyzetbe még tovább bonyolódván hozzátesszük az eltérő valóságok hatásait, akkor az is előfordulhat, hogy komplex módon jársz el és ha valami nem stimmel a csatornákban, akkor más valóság felé tükrözhetsz. Vannak figurák, akik ebben spílerek, kevergetni a különböző párhuzamos valóságok energiáit egymás között. Ez nálad úgy jelenhet meg, hogy valamiért minden befagy, megváltozik és teljesen leesik sok emberi kapcsolatod. Talán azért, mert egy másik valóságban olyan geci vagy, hogy onnan mágiázod át ahhoz az önmagadhoz ebből a jósorsot, miközben ott termeled ide át a trutymót. És lehet hogy azét vagy ott ennyire geci, mert itt pont az ellenkezője vagy és az ellensúly kilendült mindkét szélsőségbe. Ilyen szálak tömkelege van szerteszét ágazva és a cél az, hogy minden ilyen szál súlypontja középen legyen, egy pontban összetalálkozva. Ugyanis még a leggecibb önmagad vagy más is - ha módszereiben nem is mindig - de céljában igazolható, ha magasabb nézőpontból tekintünk rá.

Aki a harmonizálással foglalkozik, az érdekes meló. Ugyanis ők szándékosan lendülnek valamilyen szélsőséghalmaz felé, hogy felrázzák a hálózatot és megmozgassák a többieket, hogy mindenki elinduljon befelé. Minden bemerevedett csillagcsalád kap egy ilyen fazont. Amikor ő a gyakorlatban megjelenik, az nagy hatással van mindenkire és meg is lendíti az eseményeket ide-oda. Aztán hogy ki hogy kezeli őket szimpátia terén, az mindenki saját ügye. A végén ő a jófiú (jókislány), de addig nem egészen sokszor.
Nem tudom kell-e még valamilyen aspektusból közelíteni meg ugyanazt, ha jön ihletem, akkor azt még ideírom.

Ja, persze a hatalom. A közép úgy értelmezi a hatalmat, hogy a csúcs csak koordinál, összehangolja azt a rengeteg piramist, amik jelen esetben titeket jelképeznek. Mindegyikünk valahol, valamelyik piramis csúcsán van és a többiek dolga a project - amit vezetsz - kiszolgálása. Tehát jómagam is végzek kulimelót sokatok piramisában és van, ahol már kicsit pöffeszkedek is (csak amennyire a dramaturgia megkívánja) a sajátjaimon. Amik azért vannak ilyen sokan, mert várják az igazi tulajokat, ezekben én csak sima mezei építész vagyok, aki addig egész jól elvan odabenn, amíg meg nem érkeztek.

A mában élés

Egy újabb olyan fogalom, amit gyakran hallunk, úgy teszünk, mint aki érti, és ezzel a szakértő pofával lavírozunk át a témán. Meglehetősen lényeges kérdés abban az esetben meg pláne, amikor magasabb dimenziós hatások érnek minket. Az idő ugyanis minden dimenzióban és minden szinten kivétel nélkül másképp viselkedik.

A mában élés gyakorlati haszna az, hogy nem tartod magad olyan állapotban egy tőled független külső tényező miatt, mintha megálltál volna a fejlődésben. Két alapvető emberi hiba van: az egyik a múltban élés, a másik a jövőben élés. Az egyik pl. csak haragot tart, nem tud elengedni, állandóan az emlékeiből él és ez blokkolja az előrelépését, a másik megállás nélkül álmodozik és egy kurva lépést sem tesz előre.

Ha már gépek vagyunk wazze, akkor használjuk is ezt ki és kb. 1 másodperc alatt változtassunk rajta. Mégpedig úgy, hogy gondoljunk el egy képzeletbeli egyenest. 10%-nál jelöljünk az egyik végénél és 10%-nál jelöljünk a másik végénél. Marad középen 80%-unk, na ez a jelen. Az egyik 10% a múlt, a másik 10% pedig a jövő. Gondoljuk hozzá a jól ismert képzeletbeli gombunkat és nyomjuk meg. Ekkor minden egy csapásra beáll a jelenbe. Mivel a többi ember akarattal vagy akaratlanul rád küldött energiáival ezt egy idő után el tudják állítani ezt, érdemes időnként ezt a gombot használni és azonnal visszaállítani immáron az új alapbeállításunkat.

Ennyi a lényege, de azt nem teszem meg veletek, hogy itt befejezem, inkább rizsázok valamiről, ami jön. Egy kis elmélet.

A jelenben élni azért jó, mert minden most történik. Ez a játék olyan, hogy abban a szférában, ahol sokat vagyok mostanában, egyre többen születnek ide le. Úgy értsétek, hogy mostanában érkeznek sokan és amikor beérkeztek, akkor megjelennek bennetek, vagyis gyakorlatilag az előre ide küldött karaktereik aktiválódnak így most. Vagyis ti.

Namost a következő meglepetések érhettek titeket - még csak eddig - az előzetes számításaim szerint: Míg ti azt hittétek most beértek, elkapjátok a tököm és távoztok, addig valójában megjelentetek ennek a bolygónak az őstörténetében, szépen végigéldegéltétek az összes eddigi korszakot azért, hogy mostanra itt legyetek. Ugye mennyire másról szól a sztori, mint gondoltátok a bátor fejesugrás előtt? Volt, hogy valaki ezt az egészet őszintén megköszönte, hogy egy ilyen élményben és tanulásban részesülhetett, a többség azonban olyan mérges, hogy alig tudom elvezetni a sok indulatot, ami érkezik felém. A baj a végére meg most az, hogy ha elkapják a tököm, nem lesz senki, aki hazautat tudna mutatni, nem beszélve a csúszós utakról, ami a zónám elhagyásával rögtön érezhetővé válik. Igazából mára szerencsére - néhány lányon kívül - már senki nem akarja elkapni a tököm és ez így lett volna normális mindjárt az elejétől kezdve és akkor nem kellett volna lehúzni ezt a csekély párszázezer évet 3 dimenzióban.

Azért sikerült ezt a bravúrt végrehajtanotok, mert annyit vagytok most a múltban tömegesen, hogy azt a sok eseményt a felettes én visszafelé helyezi el az idősíkban, amit generáltok, tehát minél tovább pöcsöltök, annál hosszabb az itt tartózkodásotok. Persze felmerül a kérdés, hogy a mi nézőpontunkból a múltunk fix, hogy lehetne ezen variálni, hát akkor most közlöm, hogy ami variálódik, nekünk az lesz a mindenkori fix. Ez a 3. dimenzió hátránya, hogy így lehet minket magasabbról az idővel cumiztatni, ám vannak előnyei is, aki nagyon figyelt az előző bekezdésre, az közel jár.

Vannak, akik a jövőben szeretnek kalandozni, annyira, hogy rá is találtak ott valakikre, akik ide is látogattak, kb. olyan ideiglenes jelleggel, amiről már vannak nekünk is történelmi emlékeink. Hogy segítsünk nekik hazajutni, hidat kellett képezni magasabb dimenziók felé, amit mi emberi jellemzőink szerint oldottunk meg - rátámadtunk az 5. dimenzióra és győztünk is. Amit én sem tudtam előtte az az, hogy ha valakit legyőz valaki, akkor a helyére léphet. Mivel még ezelőtt ilyen, hogy alacsonyabb dimenzió lenyomjon egy magasabbat sosem volt, precedenst teremtettünk. Remélem érzitek már ti is az 5. dimenzió időrelációját, a térbelieket én is csak tapasztalgatom, ugyanis már mi a 5. dimenziót lakjuk egy ideje (földi értelemben pár éve), de ebből csak az idődimenzió érzékelhető számunkra, a térbeliek nem... pedig itt röhögnek a fejem felett. Ám hiába. Egy 2. dimenziós lénytől sem lehetne elvárni, hogy nézzen a feje fölé, ha nincs térbeli kiterjedése.

Ugye kezd derengeni, hogy akik idejöttek elkapni a tököm valamiért, azok ezt már rég elfelejtették, és ami miatt elfelejtették, az az új oka annak, amiért most akarják elkapni a tököm. Pedig ilyenkor csak egy bajkeverő istenség szerepében vagyok, aki a dolgát végzi. Ez a mondat pedig túl nagy segítség szegény debreceni barátaimnak, akik azóta nem jöttek rá, hogy is szurkoltak nekem ilyen mély szívből. Mindenki más teli torokból röhög a poénon, remélem hamarosan nem csak szeretni fogják ők is a poént, hanem érteni is. Ezért vagyok itt!

Sz'al haver! Élj a mában! Gondoltam megajándékozlak valami igazán eredeti tanáccsal így a végére.

A megnyugvás

Azok, akik évekkel ezelőtt elkezdték még a legelső weboldalamon (néhai e-bc.hu) a munkát, tudják, hogy a zajt, ami miatt nehéz nyugalmi állapotba kerülni, az ego okozza. Túl vagyok már azon, hogy ezt a gyökerénél akarjam megszüntetni, ugyanis már a "Magyar teremtésmítosz" című anyagban is elég jól le van írva, hogy az isteni szándékkal teljesen szinkronban zajlik az, ami történik. Tehát sátán feladata az, hogy soha ne hagyja állni a vizet és ahol statikus tétlenség állapota áll be, ott jelenjen meg és kavarjon. Ezért nevezik őt a különböző kultúrákban a káosz urának. Valójában a káosz rend, ha magasabb nézőpontból tekintünk rá, azonban ha a nézőpontunk nincs minden jelentős látószög birtokában, irtó nagy trutymónak nézhet ki mindenki életében.

Sátán ugyanis minden emberben jelen van. Amikor elkezdődött az össznépi para sátán miatt, a közhangulat nem tette lehetővé a dolgok tiszta értékelését (pont mint ma) és így mindenki külső lénytől félt. Sátán mindannyiunkban ott van, technikai értelemben egy szerverről megy minden Nevezzük "beleugató szervernek" vagy "szarkavaró szervernek". Ha magadban csökkenteni szeretnéd a sötét jelenlétet, pont elég ettől a két dologtól önmagadban megszabadulni. Ugyanis sátánnak se kellemes ilyen "tyúklopásos" ügyekkel ekkora tömegben foglalkozni. Ha befejezed a szarkavarást, meglátod ennek a műfajnak a magasabb minőségét. Ha abbahagyod a beleugatást más dolgába, akkor a te dolgaid is elindulnak. Sátáni energiákat pedig arra tudod csoportosítani, amerre a feladat szempontjából szükség van.

Sátánnak lenni egyáltalán nem nagy durranás. A Vagyok Aki Vagyok üzemmódban volt szerencsém többször is magamban tudni ezt a figurát és ha kell, bármikor behívhatom a holografikus mintát magamba. Pont mint ti.
Próbáld meg azt, hogy mindent elfelejtesz, amit eddig erről a témáról tudtál és csak a saját belső megérzésedre hallgatsz. Ha lejjebb akarod magadban venni a gonoszt, akkor először azonosítsd! Lehet, hogy nem arra vadászol magadban, akire kellene. Itt egy idézet H.P. Blavatsky Titkos tanítás című művéből:



--- Az "Ősi Sárkány" és Sátán ma már önmagában és kollektíven is a "Bukott Angyal" szimbólumává és teológiai dogmává lett, bár az eredeti kabbala (a kaldeai "Számok Könyve") vagy akár a modern kabbala nem ilyen leírást ad róla. A Sátánról a legműveltebb, s talán a legnagyobb modern kabbalista, Eliphas Lévi, ilyen elragadtatással ír: "Ő az az Angyal, aki elég büszke volt ahhoz, hogy magát Istennek képzelje, elég merész ahhoz, hogy függetlenségét örök szenvedéssel és kínokkal váltsa meg, elég gyönyörű ahhoz, hogy magát teljes isteni fényben tündököltesse, elég erős ahhoz, hogy még kínok között is uralkodjék a sötétségen, és hogy olthatatlan máglyából készítse trónját. A republikánus és eretnek Milton a Sátán nevet adta neki... ő az anarchia hercege, akit a tiszta szellemek hierarchiája szolgál (!!)" (Histoire de la Magie, 16-17. old.)
Ez a leírás - amely oly ügyesen egyezteti a teológiai dogmát a kabbalista allegóriával, sőt frazeológiájában még egy politikai bókot is sikeresen elhelyez - helyes szellemben olvasva - teljesen megfelel az igazságnak.
Ez valóban így van, az emberiség intellektuális függetlenségéért hozott áldozatnak legnagyszerűbb eszméje, örökké élő szimbóluma ez, ő az örökké tevékeny Energia, amely a Statikus Tétlenség ellen protestál, az ellen, ami az Önállóságot bűnnek, a Gondolatot és a Tudás Világosságát pedig gyűlöletesnek találja. Amint Eliphas találóan és mély iróniával megjegyzi:"A zaklatott öröklét hősét szarvakkal és patákkal ékes ocsmány teremtménynek rágalmazzák olyanok, akikre mint kérlelhetetlen hóhérokra, ezek a díszek jobban illenének". Ő az, akit végül is a kígyó - a vörös Sárkány - képére formáltak át. De Eliphas Lévi még így is túlságosan behódol a római katolikus tekintélyek előtt - és tegyük hozzá, még túlságosan jezsuita ahhoz -, hogy bevallja: ez az Ördög maga az emberiség, és az emberiségen kívül sehol másutt nem létezett a földgolyón.
A keresztény teológia, bár szolgailag követte a pogányság nyomdokait, ezen a téren saját hagyományos politikájához ragaszkodott. Szüksége volt arra, hogy elszigetelje magát és megalapozza tekintélyét. Ezért kénytelen volt minden pogány istenségből ördögöt formálni. Az antik világ minden ragyogó Napistenét - akik egy személyben a nappal tündöklő istenei és éjjel saját ellenlábasuk és ellenfelük, s akik a Bölcsesség Kígyója nevet onnan kapták, mert bennük látták az éjjel és a nappal csíráinak hordozóját - a teológia átalakította antitetikus Isten-árnyékká, azaz Sátánná, a despotikus emberi dogma minden alapot nélkülöző tekintélyére hivatkozva.



Tehát a "távozz tőlem sátán" helyett vagy az abszurd humoros verziót ajánlom (távozz tőlem sántán), vagy létrehozol gondolatban egy konzolt, azon lecsökkented az egód általad kevésbé irányítható és kezelhető területeit mondjuk egy képzeletbeli tekerővel és amire beállítottad, sátán a klasszikus értelmezésben onnantól azon a szinten ketyeg benned. Ha ez az érték a nulla, akkor annyi lesz a difi, hogy a sátán-szerverről érkező hatások kizárólag a szövetséges ego működési területeire esnek, így egy jó fej sátán lesz belőled, ha magad is az vagy.

Előbb utóbb úgyis megérted, ha mondjuk önmagadban minden bemerevedik és nem változik semmi, akkor TE vagy az, aki ezen változtatni szeretne, TE vagy az, aki inkább kalandozna, mászkálna, TE vagy az, aki létrehoztad ezzel sátán személyét önmagadban. Aztán hogy csak egy pohár sört iszol így vagy jól bebaszol, na ilyen a sátán minőség működése is önmagadban. Tehát TE vagy az, aki folyamatosan fosik önmaga egy részétől, mert benyaltad, amit beadtak neked.

Mert a Sötét Oldal nem attól sötét, hogy primitív.







A Szerző utószava


Amikor összeraktam ezt az anyagot .pdf-be, kijavítottam az elütési hibákat, persze újra elolvastam 10 évre rá. Nos vannak részei, amiket korrigálnék vagy másképp fogalmaznék, talán 10 év múlva elkészül ez is, mint 1.2-es verzió.

Akiben felvetődne a kérdés, hogy ma hogyan írnám ezt meg, örülhet, csak keresnie kell a 2.1-es verziót. A 2.0 darabokban van a weboldalamon. Ahol ezek az anyagok szabadon letölthetők.

Ma nem azért írnám meg másképp, mert többet tudok, mint amikor az 1.0 készült. Azért írnám meg másképp, mert mint ember, nem vagyok már ugyanaz, aki akkor voltam. Így elmondható, hogy kétféle embertípus biztosan nagy löketet kap, ha elolvassa.

Alapvetően innen lehet velem kapcsolatban elindulni: elmenypark.net


Aki keresné a "minden jog fenntartva" szavakat, azoknak azt üzenem, bizonyos jogokat fenntartok, bizonyos jogokat meg nem.


A Szerző második utószava

Gondolom senki sem sértődik meg azon, hogy a múltat inkább nem bolygatom. Sok embernek így is tökéletes anyag a tanuláshoz, mert megállapításai a következő lépcsőfokhoz illenek.

Mivel .pdf-ből ismét webes felületre költözött a kulonora.elmenypark.net-re, ott vannak a bal oldalon azok az anyagok, amik azoknak szólnak, akik a legmodernebb verziót keresik.

Ám ez nem az a műfaj, ahol az idő annyira számít. Pláne úgy nem, hogy ez egy nagy tudati utazás volt és bárhol jártam, mindig a friss információkat kaptam. Ma azt mondanám, 91%-ban azok is.