Halál


Amikor benne ültem egy autóban, ami frontálisan ütközött egy másik autóval, az után kezdtem el a halálkutatással foglalkozni. Ilyesmi sok emberrel megtörténik, hogy a kórházban tér magához, ám biztos vagyok abban, hogy csak nagyon kevesen meditálnak közben úgy, hogy a legapróbb változásokat is észreveszik. Ez amúgy egy merénylet volt velem szemben, ami fordítva sült el. De ez nem az ő hibájuk, hisz ki számítana arra, hogy egy száguldozó, friss jogsis, mattrészeg ember mögött valaki tökéletes nyugalomban csúszik bele a mélytranszba.

Most nem untatlak benneteket a részletekkel, lényeg az, hogy észrevettem, hogy megváltozott valami. Spirituális háttérsugárzásnak neveztem el. Emellett még emlékeztem arra, hogy nem is egy ezoterikus csoportban mesélték, hogy amikor balestet szenvedtek, olyan szögben álltak utána az autók, amikben nem állhattak volna és ezt mindenki az őrangyalok bizonyítékának vette. Most ebbe nem akarok belemenni, az én esetemben az volt a furcsaság, hogy mindenki túlélte, lényegében kisebb sérülésekkel. Ekkor gondoltam arra, lehet, hogy mindenki meghalt és ez a túlvilág.

Innentől a továbbiakban nagy hangsúlyt kapott a világ ilyen szemmel történő tanulmányozása és ennek lett a neve halálkutatás. Azóta eltelt több, mint 10 év és bár elkezdtem külön anyagban foglalkozni vele, sajnos egy seggel nem lehet ennyi lovat megülni, amennyi más dolgom is volt mellette. Ám van olyan, hogy a kutatás jelenlegi állása és most erről számolok be pár szóban.

A halálnak, mint fogalomnak csak az "egy valóság" hitében, vagyis a valóságban élő emberek számára van értelme. Nálam azért nem találtok a lélekvándorlás vonatkozásában semmit, mert ilyesmi sem létezik. Illetve létezik, mert a hitetek létrehozza, csak épp az egyik legnagyobb problémaként is tekintenek erre fönn. Kicsit szakmaibb olvasóimnak megkockáztatom azt is, hogy magát a halált is a hit hozza létre, mégpedig úgy, hogy elhiszitek a születésnapotokat és ezért öregszünk. Az agy megfelelő beavatásaival be lehetne állítani a testet a fiatalság kívánt állapotába, ám ez ellenkezik a közmegegyezésen alapuló valóság szabályaival és nem normálisnak tekintendő. Ugye érzitek azt az ellentmondást, amivel állandóan találkozom? Mindenki akarja, de senki sem hiszi el és aki megvalósítja, azt régebben máglyára, ma pedig föld alatti (magán) kutatóintézetekbe küldenék.

A kollektív tudat nézőpontjából ezt a témát úgy érdemes elképzelni, mintha egy olyan sakktáblát látnánk, ahol mi vagyunk a bábok. Tehát az összes mi vagyunk. Ha az egyiket leütik, attól a többi még tovább él, azaz hiába hal meg az egyik, mi továbbra is élünk. Az egyéni tudat nézőpontjából már egy kicsit komplikáltabb a helyzet. A vallások sem bonyolítják túl, ha meghalsz, két választásod van. Vagy a mennybe jutsz vagy a pokolba. Ez a párhuzamos valóságok ismeretében meredek állítás, mert mi van, ha a leélt életed se a mennyre, se a pokolra nem jogosít? Ébredsz reggel az ágyadban és csak a jelenéleti emlékeid maradnak. Erre az életedre, ahol most meghaltál csak soha meg nem történt emlékként vagy álomként emlékszel. De ha a mennyben vagy a pokolban is ébredsz, az se lesz más világ, mint ez. Mivel az agyad továbbra is az általa ismert világot vetíti, csak az életed minősége változik mennyé vagy pokollá. Értitek már hol van ebben valakiknek a nagy üzlet?


Kérdések

Akkor nekünk miért mondanak a papok mást?

Te se mondanál mást a helyükben, ha az alternatíva az, hogy el kellene menni dolgozni. Jézusról is teljesen más a ma emberének képe, mint az igazság. A Bibliából is ki lett véve a tanításai lényege, amit modern formában a sakkos hasonlattal én is vázoltam. Ez a mai világ a kereszténység zsidó értelmezésére épül, ahol Jézus is zsidó volt. De van a magyaroknak egy Arvisura nevű ősi írása, ahol egy egészen más történet bontakozik ki. Még az eredeti neve is szerepel benne, Matariós (Matarius) és ha az orosz matrjoska babákra tekintünk, egészen pontosan meg is látjuk a tanítás lényegét. Amúgy azért mondanak mást, mert egy olyan rendszer részei, aminek érdeke, hogy az emberek bárányok legyenek.

Ha te meghaltál, akkor mi kik vagyunk?

Igen, erre én is sokáig kerestem a választ. Arra jutottam, hogy ha a világot változatlan formában vetítem, akkor mint egyének, a szememben ugyanazok, akik voltatok. Ám már egy másik minőségben rezegve. Ha az a kérdés, hogy tényleg ugyanazok vagytok-e, akkor az lenne a válaszom, hogy ők alsóbb világban élnek, de közben állandó felemelkedések zajlanak a haláluk után és sokan már itt vannak. Viszont ez nem tetszik a megszállóknak nevezett lényeknek, akik nézőpontjából nem ők a megszállók, hanem ez a világ bukkant fel őnáluk. Ennek magyarázata lehet az, hogy engem mélytranszban ért a halál. Ezt a komoly anomáliának kinéző dolgot azonban rendezte az ÉlményPark. Csak ők még nem tudják és ettől váik igazán élvezetessé a show.

Hogyan kellene helyesen tekintenünk a halálra?

Azért van az, hogy egyeseket nagyon megvisel szerettei halála, mert közben láthatatlan energiaszálakkal kötődünk egymáshoz és közben egymás energiáit szívjuk. Ha valaki meghal, akkor ez az energiacsap megszűnik és szerintem ez a valódi ok. Az elhunyt a maga nézőpontjából nem is veszi észre a halálát. Az ilyen energiacsap megszűnésre van amúgy egy másik területen bizonyíték, ez pedig a párkapcsolati szakítás. Úgy kellene erre helyesen tekinteni, hogy nem akaszkodsz rá a másikra és ha ő meghal, akkor elengeded, amilyen hamar csak lehet. Ha elfogadod a halálát, megkönnyíted a párhuzamos valóságok egymásra hatását, amit itt úgy neveznek, hogy a túlvilágról segítenek neked.

Te ezeket honnan tudod?

Majd rájössz, ha megnyílnak a spirituális csatornáid és a beérkező információkhoz ott is lesz az eszed. De egyszer történt valami velem. A kádban ültem, amikor amolyan fátyolszerűen láttam, ahogy belefulladok a vízbe. Amikor utána elsétáltam egy távolabbi boltba, közben gondolat kommunikációval felvettem a kapcsolatot anyámmal, pontosabban a tudatával és elmeséltem neki, mi történt és hogy várom, mikor érkezik ő is ide. Szóval ebben a történetben én voltam a halott. A világ sok felfedeznivalót tartogat azoknak, akik erre fogékonyak és túlélik, ha erről másoknak is beszélnek. De ha nem, ezek után már meg van az esélye, hogy arról nem is szereznek tudomást.